Az LCD képernyők könnyűek, minimális energiát fogyasztanak, szemben a régimódi csöves kijelzőkkel. Az LCD panel maga úgy működik, mint egyfajta elektronikus színes film, aminek a képei majdnem láthatatlanok az emberi szem számára. Ha még emlékszünk a régi, 35mm-es panelekre, amik olyan népszerűek voltak a fotózásban, akkor emlékezhetünk arra is, hogy milyen nehéz volt kivenni egy képet, kivetítő segítsége nélkül.

A fényforrás, ami az LCD „filmet” fényes kijelzővé tette, a „háttérvilágítás”. A laptopok mostani generációja egy speciális fluoreszkáló fénytípust alkalmaz, egy CCFL (Cold Cathode Fluorescent Lamp) csövet, ami fényes, fehér fénnyel rendelkezik. Ez, a fényvisszaverő felületek által, egyformán osztódik el az LCD kijelző mögött. A CCFL csövek nagyon vékonyak, és relatíve hosszú életűek, de működésükhöz speciális áramforrásra van szükség.

Erről az energiáról az inverter gondoskodik, egy áramkör, ami átalakítja a kisfeszültségű DC áramot, hogy laptopunk magas feszültséggel fusson, magas frekvenciájú elektromos jelet kapjon. A laptopok kijelző rendszerének Achilles pontja az inverter.

Ha az LCD csak halovány, sápadt képet mutat, akkor a háttérvilágítás nem megvilágított. Az inverter vagy vezeték hiba sokkal általánosabb, mint hogy a háttérvilágítás ténylegesen kiégne.

A monitorokat méretük szerint colban soroljuk be. Az áruházakban 17-32 col között kaphatók a leggyakrabban. Persze a 32 colos LCD monitor általában a neten keresztül rendelhető többnyire, hiszen nem sok van belőle a piacon. Az LCD monitor esetében mindig érdemes a könnyen állítható és dönthető félét választani, hiszen így kedvünk szerint állíthatjuk be annak a dőlésszögét.

A hagyományos katódsugárcsöves monitorokat hamarosan teljesen ki fogja szorítani a sokkal modernebb technológiával bíró LCD monitor. Az LCD képalkotásáról is említsünk meg pár dolgot.  Az LCD monitornak a képe egy lapos műanyaggal bevont felületen képződik vagy generálódik. Csak abban az esetben frissül a kép, ha egy adott képpont változik és nem állandóan, mint az elődjénél. Itt nincsen a zavaró folyamatos vibrálás, tehát magasabb Hz-en és színmélységben jelennek meg a képek. Ez azt jelenti, hogy az LCD monitor képe szinte egyáltalán nem bántja a szemet és még a áramfogyasztásában is messze alacsonyabb mint egy katódsugárcsöves monitor. Így tehát ezek az LCD-k környezetbarátnak is nevezhetők. Bátran mondhatjuk, hogy egy LCD monitor sugárzása gyakorlatilag egyenlő a nullával.

A jobb és újabb LCD monitoroknál a gyártók előszeretettel használják a LED technológiát. Ekkor egy speciális fénykibocsátó anyaggal vonják be a képernyőnek a felületét, ami lehetővé teszi, hogy oldalról is egyformán szép és látható legyen a kép, ne csak szemből. Az élesebb kép azonban magasabb árat is jelent, de az imént említett előny talán megéri ezt az árat. Az LCD monitor tehát egy jó választás, hiszen a környezetbarátság, az alacsony fogyasztás, a nulla sugárzás, a vékony felület és a magas képminőség mindenképp az LCD monitorok oldalán áll.

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

A legtöbb laptop be van állítva egy másik hasznos funkcióra, ami lehetővé teszi, hogy készítsünk egy vészhelyzet estére rendszeresített helyreállító disc-et, ha a gyártó nem adott volna ilyet. A helyreállító disc egy DVD készlet, ami felvesz egy tökéletes másolatot a merevlemezről, és engedélyezi számunkra, hogy a laptopunkat, annak új, gyári beállításaira „hozzuk vissza”. Ez akkor lehet fontos, ha a merevlemez meghibásodik vagy az operációs rendszerünk reménytelenül megsérül egy kiadós vírus miatt.

A panaszok többsége a DVD rekorderrel kapcsolatosan általában nem a felvétellel, hanem a lejátszással van. Sok felhasználó csak film lejátszására használja a DVD felvevőt, és a különböző filmstúdiók kódolása bonyolíthatja kissé a kérdést. Gyakran megfigyelhetjük, hogy régi filmet képesek vagyunk lejátszani, de az újakat nem. Máskor pedig a régiek mondanak csődöt. Lehetséges, hogy egy automatikus szoftverfrissítés eredményezhet olyan hibát, hogy azt a filmet, amit tegnap még lejátszottunk, ma már nem fogunk tudni.

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

Az alábbiakban megpróbáljuk röviden összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat.

A merevlemez (angolul hard disk drive, rövidítése HDD) egy számítástechnikai adattároló berendezés. A merevlemez (az angol elnevezés alapján hívják winchester-nek is) berendezés, mely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont lemezeken tárolja, melyet a forgó lemez fölött mozgó író/olvasó fej ír, vagy olvas.

A modern merevlemezek kapacitását ma már százas gigabyte-okban mérik, bár ez pár évvel ezelőtt még pár tízes gigabyte-ban volt limitálva. Ez egyébként teljesen elegendő helyet jelent akkor, ha videót, audiót, vagy fotókat pakolunk fel a gépre. De ha elfogyott a helyünk, néha elég, ha elfogadjuk a legegyszerűbb tanácsot: tisztítsuk meg, ürítsük ki a meglévő merevlemezünket, úgy, hogy DVD-re, vagy külső merevlemezre másoljuk a „szemetet”, vagyis a nem mindennap használt, vagy soha meg nem nyitott tartalmakat.

Ez a módszer sokkal egyszerűbb, mint lecserélni a meglévő merevlemezt egy nagyobb kapacitásúra, és újrainstallálni a szoftvert. Rendszerint ugyan meg lehet oldani a merevlemez felturbózását egy magasabb kapacitású modellé, de az igazán praktikus módszer az, hogy használjunk egy speciális szoftvert, hogy a meglévő merevlemezt lemásolva egy pótmeghajtóba, egy külső USB helyen, fel tudjuk cserélni a meghajtókat.

Létezik egy újabb fogalom is, amivel érdemes megismerkedni. Az SSD, vagyis magyarul a szilárdtest-meghajtó, egy flash memóriás tároló. Félvezetőkkel megvalósított mozgó alkatrészek nélküli adattároló, amely merevlemezként csatlakoztatható a számítógépekhez. Az SSD a Solid State Drive angol szavakból alkotott betűszó.

Az SSD egy olyan adattároló eszköz, ami félvezetős memóriában őrzi a tárolt adatot, azt hosszú ideig megőrzi (állandó tár), a környezetéhez emulált merevlemez-csatlakozófelülettel csatlakozik, tehát lényegében egy mozgó alkatrészeket sem tartalmazó merevlemeznek tekinthető. A flash helyett SRAM vagy DRAM memóriát használó SSD-t gyakran Ram-drive-nak hívják.

A mozgó alkatrészek hiánya miatt kevésbé sérülékeny, mint a hagyományos merevlemez, csendesebb (ha nincs külön hűtőventillátor felszerelve), nincsenek a mechanikából adódó késleltetések, az adathozzáférés egyenletesen gyors.

Az SSD-ket újabban előszeretettel építik be laptopokba, szubnotebookokba, netbookokba, annak ellenére, hogy ezek tárolási egységre vetített ára nagyobb, mint a hagyományos merevlemeznek.

A Solid-State merevlemezek tehát már elérhetők néhány felső kategóriás laptopban, és ahogy ez lenni szokott, a tendencia lassan lecsapódik a fogyasztói modellekbe is pár év alatt. Amíg a solid-state lemezeknek nincs mozgó alkatrésze, addig igazolhatja, hogy megbízható, jobban tolerálja a fizikai megrázkódtatásokat, és kevesebb energiát is használ fel. de tudnunk kell, hogy nincs tökéletes technológia és valószínű, hogy a solid-state lemezek is bizonyítani fogják, hogy sebezhetőek. Főleg bizonyos hardver hibák szempontjából, mint például az elektromos sokk.

Eltérően a sztenderd merevlemezektől, ha a solid-state lemezek meghibásodnak, nem valószínű, hogy bármilyen adatvisszaszerzés lehetséges volna.

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

A definíció szerint a laptopunk memóriája a RAM, vagyis a véletlen hozzáférésű memória. A RAM tárolja a CPU által végrehajtandó programokat és a feldolgozásra váró adatokat. Az adatok csak addig maradnak meg benne, amíg a számítógép feszültség alatt van: kikapcsoláskor a benne tárolt adatok elvesznek.

Érdemes pontot tenni egy dolog végére, mert a laptop használók már régóta zavarban vannak a memória tárolásának kérdésével, ami miatt sokszor nem a helyes kérdéseket tesszük fel laptop vásárlásakor. Ebből következően sokan olyasmit vásárolnak, amire nincs is szükségük.

Amikor a profik vagy az eladók a tárolásról beszélnek, ők olyan eszközökről is beszélnek, amelyek adatokat mentenek el, amikor a gépet kikapcsoljuk. Ez jelentheti a merevlemezeket, mágnesszalagokat, optikai meghajtókat, mint a CD, DVD, vagy Blue-Ray, vagy akár még a jó öreg floppy disc-et is.

Ami még zavarosabbá teszi a helyzetet, hogy korábban már megemlítettük a Flash memory technológiát is, a BIOS címszó alatt. Ez egy állandó tárolási forma, ami a digitális kamerák, a mobiltelefonok és hordozható USB tárolóeszközök számára van fenntartva.

A fő memória a laptopunkban azonban a RAM, amely mindent elfelejt, ha a gépünk ki van kapcsolva. A modern laptopok memóriáját megabyte-ben (MB), vagy gigabyte-ban (GB) mérik. Az átlagos Windows  operációs rendszer nem működik 4.0 GB memóriánál többel, a minimum ajánlott egység pedig a Windows Vista működéséhez 1.0 GB, szóval a teljes tartomány manapság rendkívül szűk.

Általában elmondhatjuk, hogy a legfontosabb és legjobban ajánlott tuningolás amit ajánlunk a laptopunkon, az a memória, ám csak akkor, ha ez nem kerül sokba. A legtöbb laptop alaplapnak csak két RAM modulnyi helye van a kis áramkör kártyák számára, amelyek az egyedi RAM chipeket hordozzák.

Megismerkedhetnénk még több rövidítéssel is, említhetnénk különböző típusú modul technológiákat és sebességet, de szerintük az egyetlen dolog, amit tudnunk kell, hogy csak olyan RAM-ot tudunk installálni, amit az alaplapunk támogat.

A RAM főbb feladata az ideiglenes adatok tárolása: például a programok utasításai, adatok, a CPU munkájának eredményeinek a tárolása. A régi, mechanikus elemeket is tartalmazó memóriaegységek (mágnesdob-tár, ferritgyűrűs memória mára teljes mértékben felváltották a félvezető RAM-ok. Mivel a RAM jóval lassabb mint a processzor, ezért a processzorban saját, gyors memória is van, a cache.

RAM–tokozási fajták: SIMM; DIMM; SO DIMM

Manapság három fajta  szabvány verseng egymással, A DDR (Double DataRate) és a DDR2 valamint a DD3 . A DDR kisebb késleltetési időkkel, de alacsonyabb órajellel dolgozik, a DDR2 pedig magas órajellel, de nagyobb késleltetési idővel. A DDR már letűnőben van, a számítógépek java része DDR2-t használ, a DDR3 még nem túlzottan elterjedt.

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

Bármelyik computer agya a CPU, más néven processzor, a számítógép azon egysége, amely az utasítások értelmezését és végrehajtását vezérli, félvezetős kivitelezésű, összetett elektronikus áramkör. Ez egy önmagában álló, nagy, szilikon chip, amelyet rendszerint az Intel vagy az AMD gyárt.

Egy szilícium kristályra integrált, sok tízmillió tranzisztort tartalmazó digitális egység.

A bemeneti eszközök segítségével kódolt információkat feldolgozza, majd az eredményt a kimeneti eszközök felé továbbítja, melyek ezeket az adatokat információvá alakítják vissza.

A processzor alatt általában mikroprocesszort értünk, régebben a processzor sok különálló áramkör volt, ám a mikroprocesszorral sikerült a legfontosabb komponenseket egyetlen szilíciumlapkára integrálni.

Lehet cserélni, feltéve, ha illeszkedik a modellhez és az alaplapunk nem forrasztott.

Teljes CPU hibák relatíve ritkán fordulnak elő, bár a CPU-k rosszalkodhatnak, illetve lekapcsolhatják magukat, ha átforrósodnak. Ez elég gyakran előfordul az asztali PC-k esetén is, amikor egy gyorsabb CPU-val javítjuk fel a gépet, de még gyakrabban megtörténik a laptopoknál. Hacsak a laptop alaplapja nem úgy van tervezve, hogy támogassa a gyorsabb CPU-t, addig ez nem fog működni.

Ha találunk is egy gyorsabb CPU-t, amelyik működik a laptopunkkal, nem valószínű, hogy akkora mértékű a teljesítménykülönbség, amit normál használat esetén észre is vehetünk.

A normál CPU sebességet GHz-ben (Gigahertz) mérik, ám ha régebbi modellünk van, lehet, hogy MHz-ben (Megahertz).  A CPU-k sebessége évről évre gyorsabban növekedik, és segítségével ésszerűen meg lehet becsülni a rendszer teljesítményét. Sajnos a CPU gyártók a határon járnak az órasebesség megemelése szempontjából, így a teljesítmény-nyereség úgy érhető el, ha többszörösen összezsúfolt maggokat tömnek egy sima CPU-ba.

Azt, hogy mennyire érzékeljük a többlet sebességet, amit így nyertünk a felhasznált többszörös magokból, azon múlik, hogy milyen szoftvert használunk, és milyen feladatokra használjuk a laptopot.

Ha a fő alkalmazásunk a web-en való szörfölés, és emailezés, akkor a CPU sebessége és ereje számunkra majdnem mindegy.

Ha videót vágunk, vagy több ezer oszlopos táblázatokat szerkesztünk újra, a CPU teljesítménye egy 5 perces feladatból 2 percet „visszaad”.

A laptopunk több hűtőbordával is rendelkezhet, amelyek olyan ventillátoros fémszerkezetek, melyek segítségével a hő elvezethető a nehéz munkát végző szilikon összetevőktől. A processzorra egy hűtőbordát szerelnek, ami elvonja a hőt, erre pedig egy hűtő-ventilátort, ami hűti a hűtőbordát. Ezt nevezik aktív hűtésnek.  Passzív hűtésnek nevezik azt a fajta hűtést,ha a ventilátort elhagyják a rendszerből.

A hűtőborda és a processzor közé szinte mindig hűtőpasztát tesznek, a jobb hőátadás érdekében. Ez általában alumínium hűtőpaszta.

Hangsúlyozzuk,hogy alaposan gondoljuk meg  a CPU feljavítását, amennyiben kiderül, hogy az nem használható az alaplapunkkal. A gyorsabb CPU ugyanis valószínűleg több is hőt fog termelni, és nem biztos, hogy a laptopunk úgy van tervezve, hogy képes legyen elvezettetni ezt a megnövekedett hőt. Ha a hűtőborda ventillátora felmondja a szolgálatot vagy nem képes elegendő hűtést nyújtani, a laptopunk olyan túlmelegedési tüneteket fog produkálni, mint a véletlenszerű lefagyások, bezárások sorozata. Ez a probléma akkor is előfordul, ha a laptop kellő mennyiségű port szívott magába ezáltal eltömődik a szellőző rendszer. Ekkor a laptop teljesítménye jelentősen visszaesik. Ezért szoktuk javasolni minden 2 vagy idősebb laptop esetén a teljes belső laptop takarítást, ami a portalanításból illetve a hűtőrendszer illetve a mikroprocesszor közötti hővezető pasztázásból áll.

Mai processzorfajták:

• Intel:
  • Core I7 – A jelenlegi csúcskategória, LGA1366-os foglalatba illeszkedik. (920,940)
  • Core I5 – A legújabb 4 magos Intel CPU, LGA1156-os foglalatba illeszkedik. (750)
  • Xeon – szerverprocesszor, LGA771, illetve Socket 603 foglalatba illeszkednek.
  • Quad-Core Xeon – négymagos processzor, csak kevés alkalmazás tudja kihasználni a négy magban rejlő előnyt, LGA775/LGA771 foglalatba illeszkednek
  • Core 2 Duo – kétmagos, rendkívül jó ár/érték mutatójú, nagy teljesítményű processzor, LGA775 foglalatba illeszkednek.
  • Core 2 Quad – Otthoni gépekbe szánt négymagos processzor, LGA775 foglalatba illeszkedik.
  • Pentium 4, Pentium D – Az Intel előző architektúrára épülő processzorcsaládja, van kétmagos is belőle, a Pentium 4-esek első verziói (Willamette) S423 foglalatba illeszkedtek, második verziói (NorthWood, Prescott 1M) S478 foglalatba illeszkednek, és a Pentium 4-esek legutolsó verziói (Prescott 1M, Prescott 2M és Cedar Mill) LGA775 foglalatba illeszkednek. A Pentium D-k (Pressler) kizárólag LGA775 foglalatba illeszkednek.
  • Celeron – mérsékelt árú és teljesítményű processzor, Willamette magosok S478, NorthWood magosok S478, és Prescott magosak pedig S478 illetve LGA 775 foglalatba illeszkednek.
  • Pentium M (Mobile), Celeron M, Core Solo, Core Duo, Core 2 Duo, mobil gépekbe szánt mérsékelt fogyasztású és hőleadású processzorok.

• AMD:
  • Opteron – szerverprocesszor, S940 foglalatba illeszkednek vagy az újabbak Socket F(S1207) foglalatba. (Az egyutas változatok S939 és AM2 foglalatot használnak.)
  • Quad-Core Opteron – négymagos processzor, Socket F(S1207) foglalatba illeszkednek.
  • Athlon FX – Csökkentett teljesítményű Opteron processzorok, az FX5x széria egymagos processzor volt, az FX6x széria pedig kétmagos. Az AMD 2007-ben vezette be az AMD 4×4-et, mellyel 4 magos rendszert lehet létrehozni úgy, hogy egy alaplapon 2db processzorfoglalat van. Egyelőre csak az nVidia gyárt hozzá chipsetet, és csak Socket F(S1207) foglalatban működnek.
  • Phenom X4 – natív négymagos processzor
  • Phenom X3 – hárommagos processzor, ami egy olyan Phenom X4-es, aminek a négy magja közül csak három működik, a negyedik mag a gyártás során le lett tiltva, vagy elromlott.
  • Athlon X2 – Az AMD kétmagos processzora, S939 illetve Socket AM2 foglalatba illeszkednek.
  • Athlon64 – Az AMD híres egymagos processzorcsaládja, S754,S939, Socket AM2 foglalatba illeszkednek
  • Sempron – mérsékelt árú és teljesítményű processzorok, S754, S939 és Socket AM2 foglalatba illeszkednek.
  • Turion – Az AMD mobil processzora
    • Turion64, Turion64 X2 – 64 bites; illetve kétmagos mobil processzorok

    5. fejezet >>

    Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

Ha az alaplap cserbenhagy, és a laptopunkra már nincs garancia, gyakran elgondolkodtató, hogy a javítása gazdaságos-e. Egy új alaplap rendelése a gyártótól gyakran többe kerül, mint egy vadonatúj gépet vásárolni valamelyik üzletláncban, habár lehet szerencséje is a felhasználónak, ezért minden esetben javasoljuk, hogy kérjen ajánlatot egy új lapra. Egyes hibákat érdemes orvosolni chipset cserével, azonban ezeket csak a BGA, SMD chip forrasztóval bíró laptop szerviz cégek tudják elvégezni.
Gyakran a hiba esetleg csak a csatlakozóval van (például a power jack), ezért érdemes az alaplapot saját kezűleg megjavítani, vagy inkább szervizbe küldeni. Minden esetben legyünk biztosak benne, hogy a merevlemezt eltávolítottuk a laptopból, mielőtt beadnánk javításra, hacsak nem egy nagyon megbízható, már bevált szervizbe visszük!

Az alaplap felépítése, feladata:
Az alaplap a központi vagy elsődleges áramköri lapkája egy számítógépes rendszernek vagy más összetett elektronikai rendszernek.
A számítógép elektronikus elemei az alaplapra vagy alapkártyára vannak építve. Az alaplap egy többrétegű nyomtatott áramköri lap, amelyen az egyes elemek fogadására több különböző méretű és alakú csatlakozó, illetve néhány előre beépített eszköz helyezkedik el.
Ezek az elemek, illetve a kialakított csatlakozók eleve meghatározzák, hogy az alaplap milyen processzort tud fogadni, milyen frekvencián dolgozik, mekkora a RAM memória, hány és milyen fajtájú bővítőkártyahely található rajta, milyen a felhasználható memória típusa és maximális mérete stb.
Az alaplapon olyan csatlakozók is találhatók, amelyek a „külső” kapcsolatokra szolgálnak: tápfeszültség, billentyűzet, egér csatlakozó, gombakkumulátor helye a CMOS RAM számára. Ugyancsak ide kapcsolódnak a számítógép előlapján található jelzőfények érintkezői, a házon található kapcsolók, stb.
Az alaplapokon általában megtalálható elemek:
•    processzorfoglalat (általában egy, néha több processzor számára) esetleg maga a processzor,
•    RAM memóriahelyek,
•    ROM BIOS (csak olvasható memória, amely tápfeszültség nélkül is megőrzi tartalmát),
•    lapkakészlet (a memóriavezérlőt, a háttértárak illesztését és kezelését végző vezérlőt, a PCI-hidat, a valós idejű órát, a közvetlen memória-hozzáférést irányító DMA-vezérlőt, az infravörös átvitelre szolgáló kapu vezérlőjét, a billentyűzetvezérlőt, az egérvezérlőt stb. tartalmazza),
•    akkumulátor vagy elem (a gép kikapcsolt vagy áramtalanított állapotában is működő órát és a CMOS RAM-ot látja el energiával),
•    CMOS RAM (statikus memória),
•    bővítőkártya foglalatok,
•    belső és külső csatolók,
•    feszültségkonvertálók és -stabilizálók,
•    áthidaló kapcsolók (jumperek), állapotjelző LED-ek stb.

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

A laptopokban kétféle meghajtó van: hardver és szoftver. A fókusz most a szoftver eszközmeghajtókon lesz. A szoftvermeghajtók, amiről említést teszünk, mint egyfajta eszközmeghajtó, egy kicsiny része a programozásnak, ami megengedi az operációs rendszernek és más szoftveralkalmazásoknak, hogy kommunikáljon és ellenőrizze a hardvert a laptopunkban.
Amióta a laptopokat, teljes működésű komputerként árulják, inkább, mint bővíthető készletű gépként, az összes eszközmeghajtó funkciónak előtelepítettnek kell lennie. Mindazonáltal, ha bővítő kártyát vásárolunk, külső eszközt adunk hozzá, mást, mint néhány szabvány alkatrészt, mint pl. a billentyűzet, az egér vagy memóriakártya, a megfelelő működéshez a laptop megkívánja az eszközmeghajtót.
Ha az új eszköz széles körben használt, elterjedt, lehetséges, hogy az operációs rendszer tartalmaz előretöltött meghajtót az eszközhöz, ami megtalálható és installálható, amikor az eszközt csatlakoztatjuk. Ám a legtöbb esetben azok az eszközök vagy perifériák, amit megvásárolunk, mint pl. a nyomtatók, kamerák, USB speaker-ek, vagy szélessávú modemek, saját meghajtó lemezzel jönnek ki, a rájuk jellemző speciális utasításokkal arra vonatkozóan, hogy hogyan telepítsük őket.
Ezek az utasítások gyakran megkövetelik, hogy installáljuk a szoftvert mielőtt az eszközzel először „összejönnénk”. Ekkor lehetünk biztosak abban, hogy az operációs rendszerünk nem fogja megpróbálni, hogy telepítse a látszólag kompatibilis eszközmeghajtót, mielőtt a megfelelő eszközmeghajtó rendelkezésre állna.
A meghajtók manuálisan is ellenőrizhetőek problémák esetén, és frissíteni vagy letiltani is lehet a Eszközkezelőben nézetben, ami a vezérlőpulton található.
Az Eszközkezelő nézet megjelenése és a mód, ahogyan jelent a lehetséges problémákról, váltakozhat a Windows verzió és az újabb verziók között.  Minden változatra igaz, hogy gyorsan megadja nekünk az információkat a rögzítés státuszáról, vagy a telepített eszközökről. Három kritikus pont fordul elő a leggyakrabban.
Először: ha ezek egyáltalán nem jelennek meg a Eszközkezelőben és az nem mutat azonosítatlan eszközöket sem, a Windows nem fogja felismerni, hogy az eszköz ott van, ami azt jelenti, hogy hardver hibaelhárításra van szükség.
Ha az eszköz nem működik, de a Eszközkezelő észleli annak jelenlétét, és azt jelzi, hogy az eszköznek meghajtóra van szüksége, akkor nem a megfelelő szoftver meghajtó van telepítve. Végül pedig: ha a jó meghajtó jelenik meg, de a Windows konkrét hibát mutat, pl. a hardver nem válaszol, akkor a konkrét hiba elhárítására van szükség.

A hardver-illesztőprogramok vagy driverek olyan számítógépes programok, melyek lehetővé teszik más programok számára a számítógép hardvereszközeivel való kommunikációt.
Más szavakkal az illesztőprogram vagy egy interface (köztes elem) az eszközzel való kommunikációban, vagy emulálja az eszközt. Az illesztőprogramok általában egy adatbuszon vagy azon a kommunikációs alrendszeren keresztül érik el a hardvereszközt, ahová az csatlakozik.
Mikor egy program előhív egy szubrutint az illesztőprogramból, az illesztőprogram utasításokat küld a hardvereszköz felé, majd amikor az eszköz küld vissza adatot, az illesztőprogram hív elő (szub)rutinokat a programban.
Az illesztőprogramok hardverfüggőek és rendszerspecifikusak. Általában kezelik azokat a megszakításokat, amelyek az aszinkron időfüggő hardver-csatoláshoz szükségesek lehetnek.

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

A CMOS rövidítés a Complementary Metal Oxide Semiconductor-t jelöli, ami egyfajta memóriachip, ami a felhasználó által megváltoztatható beállításokat gyűjti.A CMOS telepítőprogram a BIOS része, az operációs rendszer betöltése előtt elérhető.

Néhány gyártó engedélyezi a CMOS beállításoknak, hogy azok az operációs rendszeren keresztül is változtathatóak legyenek, egy hardver- telepítési ikonon keresztül, a Windows vezérlőpultban, ám tudnunk kell, hogy a beállítás nem lesz hatásos a laptop következő újrabootolásáig.
Ezután a rövid leírás után, a későbbiekben megpróbáljuk minél kevesebbet említeni a CMOS Setup-ot, egészen addig, amíg nem akarunk hozzáférni, hibaelhárítás céljából.
Teljesen elképzelhető, hogy újonnan vásárolunk egy laptopot és akár évekig használjuk úgy, hogy nem törődünk azzal, vagy fogalmunk sincs arról, hogy a CMOS Setup egyáltalán létezik.
A leggyakoribb közös ok, amiért az általános felhasználónak be kell lépnie a CMOS Setup-ba, hogy beállítsuk a laptop BIOS-szintjelszavát, amit a gép akár az operációs rendszer bootolása előtt igényelhet.

Ha a laptopunk ujjlenyomat-olvasóval van ellátva, vagy más hardver alapú biztonsággal, valószínű, hogy az üzembiztos jelszót a CMOS Setup-ban hozták létre és ott is tárolják vagy egy a BIOS hoz tartozó security chip-ben.
Amióta a laptopok óriási többségét úgy adják el, hogy az operációs rendszer installálva van, a CMOS beállításokat úgy állítják be, hogy együtt dolgozzanak az operációs rendszerrel.
Mindazonáltal, ha kitörölnénk a jelenlegi operációs rendszert, vagy megpróbálunk felrakni egy kettős boot-olású rendszert Linux-al, vagy más operációs rendszerrel előfordulhat, hogy meg kell változtatnunk néhány CMOS beállítást.

Sok hibaelhárítással foglalkozó fejezet megkíván CMOS Setup opciót, ami általában a fő menüben jelenik meg „BIOS alapértelmezések helyreállítása” vagy „Biztonságos beállítások helyreállítása”cím alatt.
Ez az opció helyreállítja az összes CMOS beállítást a gyári alapértelmezésekbe, ami sok problémára gyógyír lehet, ha a beállítások megsérültek, vagy véletlenül megváltoztak.
A CMOS Setup általában hozzáférhető, mielőtt az operációs rendszer bootolna, egy olyan billentyűkombinációt használva, ami a BIOS révén gyakran megjelenik a kijelzőn, a „power on” szakaszban.
A közös hozzáférési módszer elérhető a DEL billentyűvel, az ESC billentyűvel, az F1 vagy az F2 billentyűvel, azonnal, ahogy a gép bekapcsol.

Néhány laptop parancsban fojtja el a BIOS generált üzenetét, hogy minimalizálják a felhasználói hibákat, de a Google online megmondja nekünk a helyes billentyűkombinációt, ha az nincs a kézikönyvünkben.
Jegyezzük meg, hogy azokat a kifejezéseket, hogy „BIOS” és „CMOS Setup” gyakran használják felcserélhetően, amikor  a billentyűkombinációt keressük a neten.

Mis is az a CMOS? /Forrás: wikipedia./

A CMOS egy digitális integrált áramkör építési technológia, neve az angol kifejezésből származik: Complementary Metal-Oxide Semiconductor, jelentése: komplementer fém-oxid félvezető.
Jellemzői:
A gyártás a MOS technológián alapul, de a PMOS és az NMOS tipusú áramköri elemek egyidejű felhasználásával olyan kapcsolástechnika valósítható meg amely a korábbi (például TTL) alkatrészeknél lényegesen nagyobb működési sebesség elérését teszik lehetővé kisebb energiafelvétel mellett.
A CMOS áramkörök érzékenyek az elektrosztatikus feltöltődésre, ezért nem szabad közönséges műanyag csomagolásban tárolni, és szerelés közben is szükséges a munkahelyet földelni. A nagyon vékony fém-oxid szigetelőelemek esetén már viszonylag kis feszültségkülönbség (néhányszor 10V) is átütéshez vezethet.
Felhasználása
Kis áramfelvétele miatt ideális a telepes táplálású (hordozható) elektronikai eszközökben, valamint a hosszú idejű tárolási feladatokra. Például a személyi számítógépek BIOS beállításait is egy 3V-os lítium-elemről működő CMOS memória (SRAM) tárolja, akár több évig is. /forrás: wikipedia/

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook

Ezzel a bejegyzéssel elkezdjük annak ismertetését, hogyan szervizeljünk laptopot, notebookot, netbookot házilag. Ezzel nem az a célunk, hogy mindenki próbálja meg otthonában megjavítani laptopját mert annak sok esetben nem lenne jó vége. Hanem segítséget akarunk nyújtani a laptop megismerésben valamint azoknak a szakiknak akik úgy gondolják, hogy saját maguk megpróbálják a hibát feltárni és megoldani. Itt jegyezném meg, hogy a pcszerviz.com bármelyik fázis elakadásakor szívesen segít. 

Az első néhány fejezet a számítógép működéséről illetve laptop felépítéséről szól. A későbbiekben a hibafeltárásban fogunk tanácsokat adni.

Alapok

Ha már valamennyire jártasak vagyunk az informatikában , ismerjük a laptop alkotórészeket és általános értékeket, átugorhatjuk az alapokról szóló bejegyzéseket. Ezekben a bejegízésekben az alapvető laptop alkatrészek leírását és azokat a rövidítéseket tárgyaljuk .

A rövidítés csak egy „szerszám”, amellyel leírhatunk bizonyos komputer összetevőket és funkciókat, szóval gondoljunk rájuk úgy, mint egy címkére.

Kezdjük egy minden számítógépet használó által ismert kifejezéssel, ami tartogathat új információkat.

Operációs rendszer (OS)

Biztosak vagyunk abban, hogy általában ismerős az operációs rendszer kifejezés de az OS rövidítés széles körben főként az Apple iBook és a PowerBook, Linux felhasználók körében ismert.

Operációs rendszernek (rövidítése gyakran OS az angol operating system forma alapján) nevezzük a számítástechnikában a számítógépeknek azt az alapprogramját, mely közvetlenül kezeli a hardvert, és egy egységes környezetet biztosít a számítógépen futtatandó alkalmazásoknak (például szövegszerkesztők, játékok stb.).

A kezelt hardvererőforrásoknak része többek között a memória, a processzor, a merevlemez és a perifériális eszközök használata.

Az operációs rendszerek alapvetően három részre bonthatók: a felhasználói felület (a shell, amely lehet egy grafikus felület, vagy egy szöveges), alacsony szintű segédprogramok és a kernel (mag) amely közvetlenül a hardverrel áll kapcsolatban.

Vannak olyan operációs rendszerek, melyekben a kernel (mag) és a shell (héj) különválnak, így lehetőség nyílik ezek kombinációjára. Más rendszereknél, mint például a Windowsnál ez a különválasztás mind elméleti, mind gyakorlati szempontból nehezebb.

A kernel feladatai

Ki- és bemeneti eszközök kezelése (billentyűzet, képernyő stb.)

• Programok, folyamatok futásának kezelése
  • Indítás, futási feltételek biztosítása, leállítás
  • Memória-hozzáférés biztosítása
  • Processzor idejének elosztása
  • Virtuális gép mutatása a nem kívánt feladatok, taszkok felé (pontosabban a hardver által biztosított lehetőségek szoftver-kiegészítései)
• Háttértárolók kezelése
• Rendszerhívások kiszolgálása
• Fájlrendszer
• egyéb

A shell feladatai

Kapcsolattartás a felhasználóval (felhasználói felület)

Alkalmazások futásának kezelése (indítás, futási feltételek biztosítása, PIT leállítás)

Operációs rendszer indítása

Az operációs rendszer feladatai közé tartozik, hogy felkészítse a számítógépet az alkalmazások futtatására. Az indítási folyamat során pontosan ez történik. Miután a számítógép öntesztje lefutott, a BIOS keresni kezdi az operációs rendszert a rendszertöltő szektorokban, és az elsőt, amit megtalál elindítja. Elsőként a kernel töltődik be és indul el. Innentől rendszerfüggő a folytatás, de nagy vonalakban általánosítható.

• Eszközök inicializálása: A rendszer keresi az új hardvereszközöket, a meglévőkhöz pedig betölti és elindítja az illesztő programot. (DOS-ban pl. config.sys)
• Szolgáltatások elindítása
• Felhasználói interakció megkezdése
  • Bejelentkeztetés: Több felhasználós rendszerek esetén mielőtt a felhasználó kapcsolatba lépne a számítógéppel, azonosítania kell magát, általában felhasználói névvel és jelszóval.
  • Automatikusan induló programok indítása: Ide tartoznak azok a programok, amik segítik a felhasználó kapcsolattartását a számítógéppel, illetve azok is, amiket ő maga jelölt ki. Tipikus vállalati példa a bejelentkezés után induló e-mail kliens.

Néhány operációs rendszer

Legelterjedtebbek otthoni számítógépeken:

• Microsoft Windows
• GNU/Linux
• Mac OS, Mac OS X

Basic Input Output System (BIOS)

A BIOS az angol Basic Input / Output System kifejezés rövidítése, ami magyarul alapvető bemeneti / kimeneti rendszert jelent, és a számítógép szoftveres és hardveres része közötti interfész megvalósítására szolgál. Fizikailag az alaplapon lévő BIOS, az egyes bővítőkártyákon található BIOS és ezek eszközmeghajtói alkotják a számítógép BIOS-át. Ezek közül az alaplap BIOS-a a BIOS legfontosabb része, mert ez tartalmazza az alapvető konfigurációs beállításokat és hajtja végre a diagnosztikai ellenőrzéseket. Az alaplap BIOS-a általában egy flash memóriát tartalmazó chipen található. A BIOS chipjének a kapacitását megabitekben (Mb) mérjük, egy chip általában 1-4 Mb memóriát tartalmaz. Két része van: fix rész, variábilis rész. Minden BIOS hardverfüggő.

A BIOS feladatai

• Hardverek ellenőrzése (POST – Power-On Self Test)
• Hardverek vezérlőinek betöltése
• Rendszerkonfiguráció
• Az adott operációs rendszer betöltése
• BIOS interfész biztosítása az operációs rendszer számára

BIOS

Az egyéni hardverösszetevők és az általunk használt OS szoftver (a legkedveltebb általában egy Microsoft Windows verzió) között létezik egy kisebb hardver-jellemző szoftver, amely engedi az előző kettőt kommunikálni.

Ezt a szoftvert a BIOSKÉNT ismerik (Basic Input/Output Rendszer) és a nem felejtő memóriában raktározódik, a számítógép alaplapjában, vagy áramköri lapjában.

A BIOS elegendő utasítást tartalmaz, hogy alap állapotban működtesse a képernyőt, hogy elfogadja a billentyűzetről származó jelet, hogy leolvassa a hard drive-ot és a DVD/CD meghajtót, észlelje a csatolt hálózatot és az USB eszköket.

Ez azért fontos, mert néhány laptopnak olyan vállalati beállításai vannak, (amellyel elindítható az operációs rendszer betöltése) amelyek egy hálózatról, vagy külső meghajtóról indulnak, a biztonság érdekében.

Az a memóriachip, amin a BIOS szoftvert tárolják, az EEPROM egy fajtája (Electronically Erasable Programmable Read Only Memory), és úgy ismerjük, hogy FLASH MEMORY.

Sokszor előfordul, hogy amikor problémánk van, a technikai támogató sok kérdés után azt tanácsolja, hogy „flash-eld” a Bios-t a legújabb verzióval.

Sajnos, ez az általános eljárás gyakran egy haszontalan papírnehezékké változtatja a laptopodat, ha valami rosszul sikerül (nem a laptopunknak megfelelő BIOS- töltünk le, vagy megszakad a az áramellátás).

Az eljárás nem visszafordítható egy olyan különleges berendezés nélkül, ami újraprogramozza az EEPROM-ot. Csak egy lehetőséget kapunk.

Mi nem ajánljuk flash-elni a laptop BIOS-t, hacsak nincs speciális információnk (ami pontos), ami azt mondja, hogy ez az egyetlen gyógymód arra a problémára, amit megpróbálunk megoldani.

Nincs szükség a BIOS flash-elésére annak érdekében, hogy az elveszett funkciók magukhoz térjenek. Van három mindennapos forgatókönyv arra, mikor van szükségünk a BIOS flash-elésére.

Az első, amikor speciális szoftvert vagy operációs rendszert installáltunk, olyat, aminek ismert problémája van az eredeti BIOS-al, és annak javított változatát már bevezették.

A laptop gyártók gyakran a Microsoft Windows korrekt működéséhez igazítják erőfeszítéseiket, a LINUX és egyéb alternatív operációs rendszerek BIOS-al kapcsolatos színvonalát a felhasználok jelzései alapján korrigálják csak.

A Windows új, vagy fejlesztett változatai szintén igényelhetik a BIOS feljavítását.

A második lehetőség, amikor szükség lehet a BIOS flash-elésére, egy APCI (Advanced Configuration and Power Interface) gond, ami töltési, menedzsmentbeli problémákban mutatkozhat meg és gondot okozhat az alvási és hibernálási üzemmódban.

A modern operációs rendszerek gondoskodnak ezekről a funkciókról röviddel a laptop betöltése után, de még egyszer hangsúlyozzuk, ne próbáljuk meg flash-elni a BIOS-t, amikor power probléma merül fel, mielőtt biztos információnk nincs arról, hogy ez a megoldás.

A harmadik forgatókönyv, ha azt választjuk, hogy egy belső hardver összetevőt feljavítunk egy olyan résszel, amit az eredeti BIOS nem támogatott, mint például egy gyorsabb CPU, egy BlueRAY optikai meghajtó. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek csak akkor működnek, ha a BIOS-t a legfrisssebb verzióval flash-eljük.

2. fejezet >>

Tartalomjegyzék >>

Share on Facebook