A túlhúzás témakörével a Pcszerviz.com minden új processzor, alaplap, memóriakártya vagy videokártya áttekintése során foglalkozik, egy olyan témáról van szó, ami nagyon kedves és közel áll szerkesztőségünk szívéhez. Mint nyilván sejthető, a témával kapcsolatos gyakori kísérletezéseknek köszönhetően, elég jó képpel rendelkezünk arról, hogy mi működik és mi nem a túlhúzás világában.

A videókártya túlhúzása számos előnyt jelenthet a játék vagy benchmarking rajongóknak. A processzorokhoz és rendszermemóriához hasonlóan, minél gyorsabban képes a videokártya grafikai processzora és a videó memória az információ feldolgozására, annál jobb. Az egyenletesebb keretsebességek és jobb benchmark-ok megjelenése hamarosan várható.

A Pcszerviz.com egy minden részletre kiterjedő összehasonlításban vizsgálja, hogyan működik egy modern videokártya túlhúzása. Jelen útmutató az elmélettől a gyakorlaton át, az ATI-tól az nVidia-ig, az alap túlhúzási ötleteken keresztül és a BIOS szoftveres frissítésig mindent tartalmaz. A CPU, alaplap és memória túlhúzásának vonatkozásában, kérjük, olvassa el vonatkozó útmutatónkat, mely itt érhető el.

Hogyan működik egy videokártya túlhúzása?

A videokártyáknak három fő paramétere van, ami befolyásolja a teljesítményüket, a GPU (Graphics Processing Unit) – grafikus vezérlő központi egységének magsebessége, videokártya memória sebesség és a videokártya és a rendszer többi része (például AGP vagy PCI Express x16) közötti interfész átviteli sebessége. A videó interfésszel kapcsolatban nem sok mindent lehet tenni, azonban a mag és memória sebességeket, egy számítógép processzorához és fő memóriájához hasonlóan, meg lehet változtatni.

A videokártyák grafikus magja (vagy GPU) kezeli az összes aktuális 3D-s videorendszer adását. A túlhúzás nyilvánvalóan segít a videokártyának a poligonok gyorsabb kirajzolásában, növelve ezzel a 3 dimenziós teljesítményt.

A videó memória úgy kapcsolódik a GPU-hoz, mint a számítógép fő memóriája a processzorhoz, eltárolja a videó adatokat, és amikor szükség van rájuk, akkor beadja őket a grafikus magba. Minél gyorsabban megy a memória, annál kevesebbet kell várni a GPU-ra, tehát a VRAM túlhúzásával szintén jelentős mértékben nő a 3D teljesítmény.

Könnyen kitalálható, hogy a legdrámaibb előnyre a grafikus mag és a memória együttes túlhúzásával lehet szert tenni, mivel mindkettő üdvözli, ha a másik teljesítménye nő.

A túlhúzással okozható-e kár a videokártyában?

Igen, azonban a felhasználónak komoly hibát kell vétenie ahhoz, hogy valamilyen kár keletkezzen, és még akkor sem valószínű….de nem lehetetlen. A túlhúzással egyetlen módon lehet tönkretenni egy modern videokártyát, mégpedig a mag és memória sebességek gyári értéknél magasabbra történő állításával majd azt követően benchmark-ok futtatásának a megkísérlésével. Mivel a legújabb nVidia és ATI típusú kártyák a GPU-t hővédelemmel biztosítják a károsodás ellen, emiatt még valószínűtlenebb egy újabb kártya tönkretételének az esélye. Jelen cikk útmutatásainak a betartása mellett, nincs szükség idegeskedni a hardversérüléseket illetően.

Az Nvidia szemben az ATI márkával és a túlhúzás

Mint bizonyára a legtöbb olvasó számára ismeretes, az nVidia és az ATI a videókártya piac két „egy tonnás gorillája”. Ez a két örökké tartó erőmű tör lándzsát már évek óta újra és újra a videó piac első helyének a megszerzéséért. Pillanatnyilag az ATI birtokolja az átfogó teljesítmény koronáját, de ennek az útmutatónak az írásakor az nVidia keményen szorongat a hasznot hajtó középkategóriájú piacon a 6600GT GPU típusával.

Mivel bármely korábbi számítógép 95%-os eséllyel, e két cég valamelyikének a videokártyáját használja, emiatt jelen cikkünk elsősorban e termékek, túlhúzásával foglalkozik. Míg az ATI és nVidia videokártyák túlhúzásának az elsődleges célja és hatása ugyanaz, a szoftver és még inkább az alkalmazott eljárások különbözőek lehetnek, ezért mindkét cég kártyái külön részben vannak taglalva.

Mindegyik cég legújabb videokártyái hajlamosak arra, hogy jól túlhúzhatóak legyenek, bár a történelmi előzményeket figyelembe véve az nVidia ebből a szempontból előnnyel bír. Az ATI néhány előző-generációs kártyája bizonyos túlhúzás elleni zárral lett ellátva, aminek következtében a mag és a memória óra sebessége egy 3D alkalmazás vagy játék elindítását követően hamarosan visszaállt a gyári beállításra. Erről többet a cikk későbbi részeiben.

A videokártya meghajtók frissítése.

Egy videokártya túlhúzásának megkezdése előtt az első teendő a kártyához tartozó legfrissebb meghajtó beszerzése. Az NVidia ForceWare és az ATI Catalyst meghajtók univerzálisak, abban a vonatkozásban, hogy a saját cégeik által gyártott videokártyák mindegyikével kiválóan működnek. Az egyetlen tennivaló a kártya gyártó weblapjának a meglátogatása és a legutolsó verziójú meghajtó letöltése, majd telepítése. Meg kell jegyezni, hogy jelen cikk írásakor, a cikkben a túlhúzáshoz használt RivaTuner alkalmazás legfrissebb kiadása nem működött teljesen az ATI Catalyst 5.5-ös meghajtó sorozatának a legfrissebb kiadásával, habár túlhúzási célokra kiválóan funkcionált. Az olvasóknak ajánlható a Catalyst 5.4 verziójú meghajtó használata a tökéletes funkcionalitás végett, a megfelelő frissítés megjelenéséig.

Benchmarking és túlhúzás

Ez a cikk feltételezi, hogy az olvasók már ismerik (vagy legalábbis tudatában vannak a létezésével) az általános 3D teljesítmény benchmarking programokat, mint például a 3DMark05 nevűt.

Annak érdekében, hogy túlhúzással a legjobbat lehessen kihozni az ATI vagy nVidia videokártyákból, következetesen ismétlődő 3D benchmark-ra van szükség, például a FutureMark’s 3DMark 2001SE vagy 3DMark05 felhasználásával, az új beállítások tesztelésére minden olyan alkalommal, amikor változik a mag vagy memória sebesség.

Mivel a legtöbb modern videokártya lassabb sebességgel fut egy a Windows Asztalhoz hasonló 2D kép megjelenítésekor, akkor az a tény, hogy egy kártya megfelelően képes megjeleníteni az Asztalt, amikor túl van húzva, valójában nem tekinthető megfelelő tesztnek a számítógép videokártya stabilitását illetően. Egy túlhúzott kártya stabilitásának igazi tesztjéhez egy teljes képernyős 3D benchmark teljes, hibamentes futtatása szükséges.

Le kell tölteni a 3DMark 2001SE vagy 3Dmark 2005 szoftvert. Egy nVidia 5xxx vagy 6xxx sorozatú kártyához, vagy egy Radeon 9xxx vagy Xxxx sorozatú kártyához, célszerű a 3DMark05 szoftvert használni, egyébként a 3DMark 2001SE használható.

A 3DMark telepítése után le kell futtatni (egy nem túlhúzott) rendszert a benchmark körén keresztül az alapbeállításokkal. Fel kell jegyezni a végeredményt. Ez lesz az alapérték, amihez képest összehasonlításra kerül a videokártya teljesítménye a túlhúzás előtt és után.

Nvidia túlhúzás

Jó pár módon hozzá lehet kezdeni az nVidia alapú videokártya túlhúzásához. A legalapvetőbb módja az nVidia videó meghajtókba épített „Coolbits” bejelentkezés trükkös használata. Alapvetően a Coolbits trükk arról szól, hogy egy egyszerű értéket kell hozzáadni a Windows bejelentkezéshez, ami lehetővé teszi a mag és memória túlhúzását a vezérlőpult képernyőjén.

A Coolbits beállítása

A Coolbits trükk lehetővé tételéhez, a Windows XP bejelentkezést módosítani kell. A Coolbits bejelentkezés módosítása nagyon egyszerűen megy és nem fog semmilyen negatív hatása lenni.

A „Coolbits” trükk lehetővé tételéhez meg kell nyitni a Regedit-et („Start\Futtatás majd „regedit” begépelésével), majd a következő elérési utat kell választani: „HKEY_LOCAL_MACHINE\Software\NVIDIA Corporation\Global\NVTweak”.

Ha a „Coolbits” érték már meg van adva a jobb oldali mezőben, akkor duplán rá kell kattintani és az értékét háromra, kell állítani. Ha nincs megadva, akkor a jobb oldali mező egy üres részére állva az egér jobb oldali gombját meg kell nyomni és a „New\dword value” – új dword értéket kell választani. Az új értéket „Coolbits”-nek lehet nevezni, és a hármast kell megadni.

Ezután bezárható a Regedit. Most amikor az nVidia képernyő vezérlőpult megnyitásra került, akkor egy új „órafrekvencia” oldal érhető el.

Hogyan lehet túlhúzni az nVidia-át a Coolbits segítségével?

Ha sikerült aktiválni a Coolbits-ot, az nVidia alapú kártya túlhúzása már egyszerű. Meg kell nyitni a vezérlőpult „Megjelenítés” alkalmazását, majd a „Beállítások” és „Speciális” menüt. Rá kell kattintani az nVidia lógóval és a videokártya nevével ellátott fülre az nVidia videokártya vezérlő alkalmazásának eléréséhez.

A menüből pedig, a „clock frequency” – órafrekvencia opciót kell választani.

A beállítások legördülő menünél be kell állítani a „Performance (3D)” – 3D teljesítményt. Ez megadja a videokártya alapértelmezett grafikai magjának és memória órasebességét akkor, amikor 3D üzemmódban fut.

A csúszónyilak segítségével a videokártya mag és memória sebességei most már túlhúzhatóak. Az új beállítások megerősítése előtt, le kell őket tesztelni a „Test setting” – beállítások tesztje gomb segítségével. Ha egyszer a beállítások ennek a gombnak a segítségével megerősítésre kerültek, akkor a kártya az új sebességekre lesz állítva.

Kérjük megjegyezni, hogy csak azért, mert a túlhúzott beállítások jól működtek a teszten, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanazon beállítások működni fognak a játékok vagy benchmark-ok esetében is. A www.Pcszerviz.com tapasztalatai szerint úgy tűnik, hogy a teszt gomb egy kicsit túlbiztosított, tehát az olvasók talán egy kicsit többet is kisajtolhatnak a kártyáikból, mint amennyit a teszt gomb segítségével el lehet érni. Ez főként akkor van így, amikor neki kell látni egy harmadik alkalmazás túlhúzásának, erről bővebben a cikk későbbi részeiben lehet olvasni.

Az „auto-detect” – gomb „biztonságos” mértékig automatikusan túlhúzza a kártya grafikai magjának és a memóriának a sebességét. Tapasztalataink szerint ezzel a módszerrel, rendkívül közel lehet kerülni a Coolbits-ban bármelyik kártya esetében a maximálisan elérhető sebességhez. Úgy tekinthető, mint egy jó kiugrási pont.

Nem szabad azonban használni az auto-detect gombot, abban az esetben, ha a csúszónyilakat már kézzel átállították, mivel ennek következményeként teljesen furcsa eredményre lehet jutni, legrosszabb esetben, pedig összeomolhat a rendszer. A „default settings” – alapértékek beállítása gomb segítségével lehet visszaállítani a csúszónyilakat a normál, eredeti értékre.

Az „apply settings at startup” – Beállítások alkalmazása a számítógép újraindításakor gomb megnyomásával a számítógép minden egyes újraindításakor ismételten alkalmazni fogja a felhasználó által beállított órasebességet. A Coolbits segítségével mindez a legtöbb esetben jól működik. Újrabootoláskor azonban érdemes kétszeresen leellenőrizni, hogy az új beállítások megmaradtak.

Egy nVidia kártya túlhúzása a RivaTuner segítségével

A Coolbits trükkjei, melyeknek az alkalmazásával a felhasználók érvénytelenítik a berendezéseikre vonatkozó garanciát, nyilvánvalóan korlátozottak. Amennyire lehetséges az nVidia szeretné elkerülni azt, hogy a felhasználók megpirítsák a videokártyáikat.

Annak érdekében, hogy az ATI és nVidia kártyákból a legjobbat lehessen kihozni, nélkülözhetetlen egy harmadik túlhúzási alkalmazás használata. Ebben az útmutatóban, a Pcszerviz.com ugyanazt az alkalmazást fogja használni, amit az összes túlhúzással kapcsolatos videokártya vizsgálat során: RivaTuner.

A Rivatuner egy rendkívül könnyen használható alkalmazás, ami ugyanolyan pontosan képes mindkét gyártó kártyáinak a túlhúzására, és nem kell számtalan komplikációval számolni, mint a Coolbits trükkök esetében a videokártya túlhúzása során.

Ha már a Coolbits-al túl lett húzva a kártya, akkor a további lépések megkezdése előtt, meg kell nyitni a megjelenítés beállításait, és az alapértékekre kell visszaállítani a videokártya grafikai magjának és memóriájának a csúszónyilait.

Ha egyszer sikerült a RivaTuner telepítése és elindítása, akkor a felhasználókat a fő képernyő várja. A videokártya típusa és a meghajtó beállítások kerülnek megjelenítésre, számos más információs és beállító fül mellett. Innentől kezdve, minden szükséges dolog megtalálható a képernyőn.

Az nVidia videokártya túlhúzásához meg kell keresni a „driver settings” – meghajtó beállítások menüt, majd „ForceWare detected” – ForceWare észlelése opciót, ahol a „customize” – Testreszab ikonra kell kattintani. A felugró menüből az első ikont kell választani „system settings” – rendszer beállítások.

A képernyő rendkívül ismerős lesz azon olvasók számára, akik már használták a Coolbits trükköket a videokártya túlhúzásához.

A Rivatuner túlhúzás folytatása

Az első tennivaló az „enable driver level hardware overlocking” – meghajtó szintű hardver túlhúzásának engedélyezése, opció kiválasztása az alábbi csúszónyilakhoz való hozzáféréshez.

A RivaTuner-nek a továbblépéshez szüksége van a kártya alapértelmezett órabeállításának a meghatározására. Ha korábban a Coolbits volt használatban, akkor meg kell bizonyosodni arról, hogy a kártya vissza lett állítva a fent nevezett alapértelmezett beállításhoz. Ha ez végrehajtásra került, akkor a „detect now” – keresés indítása gombra kell kattintani.

A túlhúzáshoz használatos csúszónyilak és a jobb felső sarokban lévő „mode” – üzemmód legördülő menü elérhetővé váltak. Ennek segítségével lehet átváltani a „2D”, „low power 3D” – alacsony teljesítményű 3D, és „performance 3D” – teljesítőképes 3D üzemmódok között. A Coolbits-hez hasonlóan a felhasználók az idejük legtöbbjét a „performance 3D” üzemmódban fogják tölteni, mivel nincs túl sok értelme túlhúzni egy videokártyát, ha nincs használva intenzív 3D alkalmazás.

Most, hogy a grafikai mag és a memória óra csúszónyilak elérhetőek, elkezdődhet a túlhúzás. A képen látható két kis nyíl által a csúszónyilak mezőjében lehatárolt terület a túlhúzásra javasolt rész, de a legjobb tanács a beállítások fokozatos növelése, és a lépésenkénti ellenőrzés, benchmarking (erre vonatkozóan lásd a benchmarking-ról szóló lenti írásunkat). A Coolbits-hez hasonlóan minden új lépést meg kell erősíteni, a „test” – teszt gomb használatával, ami a felugró ablak alján található, mielőtt a beállítások alkalmazásra kerülnek.

A Coolbits-hez hasonlóan, csak azért, mert a túlhúzott beállítások sikeresen átmentek a teszten, még nem jelenti, hogy jól fognak működni a valós játékok és benchmark-ok futtatásakor is.

Az Nvidia túlhúzásának nehézségei: Biztonsági hővédelem

Noha mind az ATI és nVidia a processzorba égetett egyfajta „biztonsági hővédelemmel” van ellátva, így előzvén meg a túlhúzás (vagy egyéb körülmény miatt) által generált túlzott hő okozta sérüléseket, az nVidia alkalmazása hajlamosabb arra, hogy kicsit érzékenyebb legyen, mint az ATI kártyák.

Ritkán lehet látni a túlzott hőmérséklet okozta kezdődő hibajeleket vagy vizuális hiányosságokat egy jelenlegi vagy korábbi generációjú nVidia kártyán. Ez annak köszönhető, hogy a videó mag automatikusan lelassítja magát mielőtt a videokártya, olyan feszültségi állapotba kerülne, hogy azon előjönnének a hibák. Ezek alapján a kedves olvasók könnyen el tudják képzelni, hogy a beépített hővedelemnek köszönhetően az nVidia kártyák elérhető maximális túlhúzhatósága meghatározott és jóval idegesítőbb, mint más esetben lenne.

Amikor a Coolbits használatával történik egy nVidia kártya túlhúzása, akkor nincsen semmi jelzés arra vonatkozóan, hogy a biztonsági hővédelem aktiválódott, így csak egyféleképpen lehet tudomást szerezni arról, hogy a kártya hőmérséklete túl magas, mégpedig a benchmarking eredmények romlásából. Ha x MHz benchmark esetében az eredmények normálisan növekednek, de x+5MHz esetében hirtelen több száz pontot esnek, akkor a hővédelem bekapcsolt. Az idegeskedés akkor kezdődik igazán, amikor a felhasználó pontosan megpróbálja meghatározni azta pontot, ahol a biztonsági hővédelem bekapcsol. Mivel a hővédelmet a hőmérséklet generálja, emiatt alapvetően nem minden alkalommal lesz ugyanaz az érték.

A legjobb tapasztalatok egy nVidia kártya túlhúzásával kapcsolatban

Ahhoz, hogy egy nVidia kártya túlhúzási potenciálját maximálisan ki lehessen aknázni, a következő eljárást célszerű alkalmazni:

1. Az nVidia videokártya túlhúzásának lehetővé tételéhez, a fent leírt utasításokat kell követni.

2. Kizárólag a videokártya magsebességét kell növelni (a memória sebességet még nem) 3-6 MHz növekménnyel, minden egyes növekmény esetében benchmarking összehasonlítást kell végezni, illetve az eredményeket el kell tárolni. „Havat”, azaz váltakozva megjelenő kis fehér részecskéket kell keresni a benchmark futása alatt, ami egyértelmű jelzése annak, hogy a grafikai mag elérte a maximális sebességét. Ha látható a „hó” akkor a benchmark nem fut le teljesen, vagy ha a benchmark eredmény misztikusan lecsökken, akkor a mag túl lett húzva.

3. A kártya lehűtése végett néhány percre ki kell kapcsolni a számítógépet, majd újra kell bootolni, és vissza kell állítani a kártyát a legutolsó biztonságos beállítási értékére. Innét a magsebességet 1 MHz-es inkrementel kell növelni egészen addig, amíg a „hó” nem jelenik meg, a benchmark nem fut le vagy a benchmark eredmények, nem csökkennek. A legstabilabb, leggyorsabb eredmény adja az nVidia kártya maximális magsebességét. Meg kell jegyezni, hogy az nVidia érzékeny biztonsági hővédelme miatt, az 5xxx vagy 6xxx sorozatú kártyák elérhető maximális magsebessége a külső feltételek függvényében változhat. Az nVidia magok esetében, általában a legjobb gyakorlat az, ha a biztonsági hővédelem bekapcsolását megelőzendő a biztonságos legjobb értéktől néhány MHz-re visszább, úgymond „elég pontos” értékre kell állítani a rendszert.  Nem szabad elfelejteni a maximális magsebesség értékének a lejegyzéséről, majd vissza kell állítani a kártyát az alapbeállításaira.

4. A kettes és hármas lépéseket követően, növelni kell a kártya memória sebességét 5-10 MHz értékkel, miközben a magsebességet változatlan értéken kell hagyni. Ezúttal a benchmark futása alatt kell „rendellenességet” keresni. A 3D rendellenesség gyakran rövid ideig megjelenő, szemmel látható csorba csíkok vagy felvillanó ábrák formájában jelentkezik a benchmark futása közben. Habár a memória sebesség növelésekor a biztonsági hővédelem bekapcsolása nem jellemző, ettől függetlenül célszerű fél szemmel a benchmark eredmények csökkenését is figyelni. Ha egyszer előjönnek a szemmel látható rendellenesség jelei, akkor vissza kell állni a legmagasabb „biztonságos” memória sebességhez és 1 MHz-es növekménnyel kell növelni az értékét, egészen addig, amíg a memória sebesség maximuma meghatározásra kerül.

5. Most pedig az igazi teszthez. A harmadik és negyedik pontban meghatározott maximális értékre kell növelni a mag és memória sebességeket, majd le kell futtatni a benchmark-ot. Ha „hó” rendellenesség vagy probléma jelentkezik a benchmark futása alatt, akkor 1-2 MHz-el vissza kell venni mind a mag és memória sebességeket, majd addig, amíg a problémák el nem tűnnek, újra kell próbálkozni. Ha a kártya stabilan futtatja a benchmark-ot, fel kell jegyezni a beállításokat, újra kell bootolni és ki, kell próbálni néhány kedvenc játékprogramot. Ha úgy tűnik, hogy azok jól futnak, akkor meghatározásra került az nVidia kártya maximális túlhúzásának értéke!

Az nVidia érzékeny biztonsági hővédelmi mechanizmusa következtében, szintén jó ötlet újrabootolni, a maximális értékről kb. 10-20 MHz-el visszaállítani a magsebességet, majd ismét benchmark-ot végezni a kártyán és összehasonlítani az eredményeket. Így teljesen biztos lesz, hogy a biztonsági hővédelem nem indult el.

Az ATI videokártya túlhúzása

Huncut riválisával az nVidiával szemben, az ATI nem tartalmaz semmiféle túlhúzási lehetőséget sem rejtve, sem nyíltan a meghajtóiban. Ez azt jelenti, hogy szükség van egy harmadik alkalmazás bevonására a cég kártyáinak a túlhúzására. Ebben a cikkben a RivaTuner alkalmazásról lesz szó, csakúgy, mint az nVidia kártyák esetében. (A hardver vizsgálatok során a www.Pcszerviz.com a RivaTuner szoftvert használja az összes túlhúzási tesztben).

Az ATI kártyák túlhúzása a RivaTuner szoftver segítségével

Ennek a könnyen használható alkalmazásnak a segítségével mindkét cég kártyái ugyanolyan könnyűséggel túlhúzhatók. Míg számos más ATI túlhúzására alkalmas alkalmazás létezik, a www.Pcszerviz.com a RivaTuner szoftvert a kombinált rugalmassága és egyszerűsége miatt kedveli igazán. A RivaTuner telepítése és elindítása után a fő képernyő jelenik meg. Kijelzésre kerül a videokártya típusa és a meghajtó, számos más információ és beállítási fül mellett. Innentől kezdve, minden szükséges dolog a képernyőn található.

Az ATI videokártya túlhúzásának elkezdéséhez, meg kell keresni, és rá kell kattintani a „Customize” – Testreszab ikonra a „target adaptor” – Cél adapter menü alatt. A megjelenő menüből ki kell választani az első ikont „low – level system settings” – alacsony szintű rendszer beállítások.

Mivel az ATI Catalyst meghajtók nem engedik a túlhúzást, ezért a RivaTuner a hardver szintnél húzza túl az ATI videokártyákat.

Az ATI túlhúzás folytatása

Az első dolog, amit le kell ellenőrizni, az „enable low-level hardware overlocking” – alacsony szintű hardver túlhúzás engedélyezése opció kijelölése a csúszónyilak hozzáféréséhez.

A RivaTuner-nek a továbblépéshez szüksége van a kártya alapértelmezett órabeállításának a meghatározására. Feltételezve, hogy semmilyen más túlhúzási szoftver nem volt alkalmazásban az ATI kártyán, rá kell kattintani a „detect now” keresés most gombra. Máskülönben hagyni kell, hogy a rendszer újrabootoljon és végrehajtsa a keresést.

Most, hogy a grafikai mag és a memória óra csúszónyilak elérhetőek, elkezdődhet a túlhúzás. A képen látható két kis nyíl által a csúszónyilak mezőjében lehatárolt terület a túlhúzásra javasolt rész, de a legjobb tanács a beállítások fokozatos növelése, és a lépésenkénti ellenőrzés, benchmarking (erre vonatkozóan lásd a benchmarking-ról szóló lenti írásunkat). Minden új lépést meg kell erősíteni, a „test” – teszt gomb használatával, ami a felugró ablak alján található, mielőtt a beállítás alkalmazásra kerülne.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy csak azért, mert a túlhúzott beállítások sikeresen átmentek a teszten, még nem jelenti, hogy jól fognak működni a valós játékok és benchmark-ok futtatásakor is.

Alacsony szintű túlhúzás

Az ATI videokártya túlhúzása előtt, le kell nyomni a képernyő alján található „more” – több gombot az „ATI low level overlocking properties” – ATI alacsony szintű túlhúzási tulajdonságok ablak megjelenítéséhez.

A „Clock frequency generation accuracy” – órafrekvencia generálás pontossága opciót „high” – magas értékre kell változtatni. Normális esetben a RivaTuner csak az ATI kártyák mag és memória sebességét növeli 5-7 MHz növekménnyel, de ezzel a beállítással, a felhasználók 1 MHz –es pontos inkrementet tudnak beállítani mindkét kártya esetében.

Az ATI videokártyák túlhúzásának legjobb tapasztalatai

Ahhoz, hogy egy ATI kártya túlhúzási potenciálját maximálisan ki lehessen aknázni, a következő eljárást célszerű alkalmazni:

1. Az ATI videokártya túlhúzásának lehetővé tételéhez, a fent leírt utasításokat kell követni.

2. Kizárólag a videokártya magsebességét kell növelni (a memória sebességet még nem) 3-5 MHz növekménnyel, minden egyes növekmény esetében benchmarking összehasonlítást kell végezni, illetve az eredményeket el kell tárolni. „Havat”, azaz váltakozva megjelenő kis fehér részecskéket kell keresni a benchmark futása alatt, ami egyértelmű jelzése annak, hogy a grafikai mag elérte a maximális sebességét. Ha látható a „hó” akkor a benchmark nem fut le teljesen, vagy ha a benchmark eredmény misztikusan lecsökken, akkor a mag túl lett húzva.

3. A kártya lehűtése végett néhány percre ki kell kapcsolni a számítógépet, majd újra kell bootolni, és vissza kell állítani a kártyát a legutolsó biztonságos beállítási értékére. Innét a magsebességet 1 MHz-es inkrementel kell növelni egészen addig, amíg a „hó” nem jelenik meg, a benchmark nem fut le vagy a benchmark eredmények, nem csökkennek. A legstabilabb, leggyorsabb eredmény adja az ATI kártya maximális magsebességét. Nem szabad elfelejteni a maximális magsebesség értékének a lejegyzéséről, majd vissza kell állítani a kártyát az alapbeállításaira.

4. A kettes és hármas lépéseket követően, növelni kell a kártya memória sebességét 5-10 MHz értékkel, miközben a magsebességet változatlan értéken kell hagyni. Ezúttal a benchmark futása alatt kell „rendellenességet” keresni. A 3D rendellenesség gyakran rövid ideig megjelenő, szemmel látható csorba csíkok vagy felvillanó ábrák formájában jelentkezik a benchmark futása közben. Ha egyszer előjönnek a szemmel látható rendellenesség jelei, akkor vissza kell állni a legmagasabb „biztonságos” memória sebességhez és 1 MHz-es növekménnyel kell növelni az értékét, egészen addig, amíg a memória sebesség maximuma meghatározásra kerül.

5. Most pedig az igazi teszthez. A harmadik és negyedik pontban meghatározott maximális értékre kell növelni a mag és memória sebességeket, majd le kell futtatni a benchmark-ot. Ha „hó” rendellenesség vagy probléma jelentkezik a benchmark futása alatt, akkor 1-2 MHz-el vissza kell venni mind a mag és memória sebességeket, majd addig, amíg a problémák el nem tűnnek, újra kell próbálkozni. Ha a kártya stabilan futtatja a benchmark-ot, fel kell jegyezni a beállításokat, újra kell bootolni, és ki kell próbálni néhány kedvenc játékprogramot. Ha úgy tűnik, hogy azok jól futnak, akkor meghatározásra került az ATI kártya maximális túlhúzásának értéke!

Egy szóval a videokártya BIOS frissítéséről

A túlhúzáson felül, létezik még egy (potenciálisan veszélyes) módja a videokártya teljesítményének a növelésére: a videokártya BIOS frissítése egy másik típussal.

Mielőtt egy operációs rendszer, például Windows XP betöltődik, és a szoftver meghajtók átveszik a videokártya funkcióinak vezérlését, a videó BIOS inicializálja a kártyát. Mihelyt feszültséget kap az alaplapról, a BIOS aktiválja a kártyát és azonosítja magát az alaplap BIOS-a felé.

Ennél a pontnál a grafikai processzor és a videó memória órasebességeket is beállítja a BIOS, bár ha az operációs rendszer betöltődött, akkor ezeket felülírhatják a meghajtók vagy egyéb más alkalmazások.

Manapság az egyesített videó meghajtók idejében, ahol az ATI és nVidia – hoz hasonló gyártók minden videó termékükhöz egyetlen meghajtót szolgáltatnak, annak módja, ahogy a videó meghajtók kommunikálnak a kártyával, szintén a BIOS által kerül azonosításra. Így „new” – új tulajdonságokat lehet aktiválni ugyanazon a grafikai processzoron különböző BIOS-ok használatával.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden videokártya tudja használni, vagy képes előnyt kovácsolni ebből az eljárásból. A legáltalánosabb indok egy adott kártya videó BIOS-ának a frissítésére az ATI és nVidia által gyakran a GPU magokba épített mesterséges termék divízió létesítése. Bármelyik cég termékeinek különböző „megkötői” gyakran pontosan ugyanazt a GPU-t használják, azonban eltérő BIOS beállítás mellett, amivel a meghajtók vannak informálva arról, hogy milyen mag és memória órasebességet kell használni.  A BIOS/meghajtó kombináció képes a grafikai processzor bizonyos tulajdonságainak a tiltására vagy engedélyezésére.

Nagyszerű példákkal lehet találkozni néhány ATI 9800-as sorozatú grafikai kártya esetében. Bizonyos 9800-as Pro kártyák, különösen a 256 MB alaplapra épített memória esetén, gyorsabb 9800 XT GPU van használatban, azonban szoftveresen le van korlátozva a 9800 Pro lassabb gyári sebességeire. Ezeknek a kártyáknak a frissítése a 9800 XT BIOS képével nemcsak az alapsebességet növelné, de néhány lezárt meghajtó tulajdonságot is felszabadítana, mint például a hőmérséklet monitoring.

Share on Facebook

Mostanság nincs két azonos memória, így a felhasználónak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen sajátosságok a legjobbak egy Intel vagy AMD PC számára, ha a legjobb teljesítményt szeretné kihozni a beruházásából.

Amikor az Intel piacra dobta az i865PE/i875P „dual core” – kétmagos processzorait, az Intel Pentium 4C processzorok mellett, akkor a memóriák világa örökre megváltozott. Azzal, hogy a DDR memóriavezérlő képessé vált két csatornát futtatni, a Pentium 4 többé már nem volt korlátozva a memória átviteli sebesség vonatkozásában, mint ahogyan az i845 sorozat esetében még az volt.
Az egycsatornás DDR chipkészletek, mint például az i845PE, a Pentium 4 processzor által kívánt memória átviteli sebességnek csak a felét tudta biztosítani, az egycsatornás memóriavezérlő miatt.
Mivel az új 800 MHz-es FSB Pentium 4 processzorok lehetővé tették a felhasználók számára, hogy soha nem látott magasságokba törjenek a busz sebesség vonatkozásában, sok memóriagyártó megpróbált előnyt kovácsolni a helyzetből azáltal, hogy a „nagysebességű” memóriák minden egyes növekedési fázisában piacra dobta az aktuális terméket.
Sajnos ahhoz, hogy a memória frekvenciát ugyanazzal a sebességgel lehessen futtatni, mint az FSB-t (vagy 1:1 arány mellett), szinte minden nagysebességű DIMM (Dual Inline Memory Module – Duál belső memória modul) esetében nagyon laza időzítéssel kell rendelkezni. Gyakran, ezek az időzítések annyira lassúak, mint a 3-4-4-8!
A következőhöz lehet hasonlítani a dolgot, egy olyan kocsit, amit gyorsulási versenyre építettek azonnal haláli szupersebességet tud elérni, azonban képtelenség úgy manőverezni, mint egy Forma1-es versenykocsit.  Hasonlóan ahhoz, ahogy az F1-es kocsi nagyon jó a kanyarokban, azonban tönkrevernék a gyorsulási versenypályán. Más szóval, a jelenlegi nagysebességű memória modulok kizárólag egy dologra lettek építve, az pedig a csúcssebesség, ahol az időzítéssel nem sokat foglalkoztak.
A memória időzítés a teljes rendszer teljesítményének vonatkozásában játszik kulcsszerepet. Még inkább a 3D alapú alkalmazásokban, aminek nincs túl nagy szüksége a memória átviteli sebességre, annál inkább a számítógépen belül a különböző hardveregységek gyors elérésére.

Összezavarodott a memóriaidőzítésekkel kapcsolatban?

Ha valaki a memóriaidőzítésről beszél, akkor alapvetően arról van szó, hogy a rendszernek mennyi ideig kell arra várnia, hogy a memória készen álljon az adatok szállítása vagy megérkezése előtt.

A memóriaidőzítésre úgy lehet gondolni, mint ahogyan az emberek egy Mc Drive étteremhez hasonló helyen dolgoznak; a felhasználó leadja a rendelését, majd megvárja, hogy az étel elkészüljön. Minél kisebb az időzítés, annál gyorsabban képes a számítógép (és annál gyorsabban érkezik a megrendelt étel is) adatokat szerezni a memóriából, és végül annál gyorsabb lesz a PC is.

Ez az ökölszabály vonatkozik arra is, ha Intel vagy AMD alapú rendszerről van szó. Mivel miért nem létezik alacsonyabb időzítés, mint a 2-2-2-5, JEDEC (a memóriavezénylő test), nem lehetséges a jelenlegi dinamikus memória technológiákat 0 vagy 1 értéken futtatni?

Az időzítésekkel kapcsolatban általános megállapítás a négy számjegyű, kötőjellel elválasztott jelölés, (például 2-2-2-5). Az első szám mindig a CAS (Column Address Strobe-Oszlop cím választó impulzus) latencia, mint általában a legfontosabb adat.
Sorban a következő a RAS-ről a CAS-re vonatkozó késleltetés (Sor cím választó impulzus), RAS előfeltöltés és előfeltöltés késleltetésre történő művelet (ami mindig a legutolsó és legnagyobb szám).

A bal oldali képen látható néhány elengedhetetlen DDR333 memória memóriaidőzítés diagramja. Ha a fenti képet vesszük minden vonatkozó elterjedt memória alapjául, azt gondolom, képesnek kellene lennünk ábrázolni mindazt, amit valójában az „időzítés” számai képviselnek.

A képen láthatók a CAS2, CAS2,5 és CAS3 időzítések (például CL=2 jelölés). Megjegyzés, hogy a függőleges szaggatott vonalak, amelyek az órajel emelkedését vagy csökkenését jelzik, mivel ez egy dupla RAM adat, két hasonló pont van időegységenként.

A CAS latencia egy olvasási utasítás és az első elérhető kimeneti adat közötti késleltetés. A CAS latenciát órajelben mérik. A három példa közül az utolsóban, egy olvasási utasítás, melyet T0 (Idő=0) szerint regisztráltak nem érvényes T3-ig (Idő=3).

Ha minden dolog azonos, akkor a DDR memóriakártya képes 2-2-2-5 szerint futni és a számítógép üzemeltetés élménye gyorsabbnak fog tűnni, mint a DIMM esetében, ami csak 3-4-4-8 szerint futhat. Ez azért van, mert a memóriautasításból kapott, adatszerzésből és visszaküldésből eredő késleltetés kevesebb.
Akkor kezd a dolog, zavaróvá válni, amikor valakinek lehetősége van nagysebességű memóriát alacsony időzítéssel vásárolni.

Mint ahogy minden PC3700+ jelű memória modul, amelyet eddig láttunk, konzervatív időzítéssel rendelkezik. Ha valaki úgy döntene, hogy gyors memóriát szeretne vásárolni szűk időzítéssel, attól tartok, hogy csalódott lenne, mivel nem kaphatók még ilyen modulok. Akkor mi érdek fűződik a gyors memória lassú időzéséhez? Nos a válasz valami hasonló lesz…

Miért piacvezető a gyors memória és lassú időzítés?

Erősen kompetitív piacokon, ha egy fő gyártó egy új és innovatív termékkel lép a piacra, akkor a többi versenytárs is gyorsan előjön valami hasonló megoldással. Ha valamelyik gyártó nem követi a trendet, akkor az ő termékeit „régi technikának” fogják tekinteni.

Mint mindig, minden visszaeredeztethető a pénzhez és emiatt van a következő dilemma; gyorsabb memóriát lassú hozzáférési idővel futtatni, vagy lassúbb memóriát gyorsabb hozzáférési idővel futtatni.

Két gondolati szál köthető ezekhez, az első szerint a nagysebességű DIMM (például PC4000 DDR) kárpótolhat a lassú időzítésű futásért, a processzor által biztosított átviteli sebesség mennyisége alapján. Kifejezetten azért, mert az átviteli sebesség olyan adatmennyiség, amelyet egy adott berendezésről a másikra lehet vinni.

A legtöbb DIMM-nek, ami szűk időzítéssel fut, mint például bizonyos PC3200&PC3500 modul, a memóriát alacsonyabb MHz-en kell futtatnia, mint az FSB-t. Habár extrém sebességre történő túlhúzáskor ezen DIMM-ek átviteli sebessége korlátozza a processzort. Ezzel arra gondolok, hogy amikor a processzornak nagy átviteli sebességre van szüksége, akkor a CPU-nak egy újabb órajelre kell várnia, mielőtt teljesítene, mivel a memória nem elég gyors ahhoz, hogy tartani tudná a lépést. Nagy átviteli sebesség akkor igazán előnyös, amikor olyan alkalmazással kell dolgozni, ahol rengeteg alapadatot kell feldolgozni, mint például a Photoshop vagy adatbázisok.

A másik nézőpont szerint a CAS2 típusú PC3200&3500 memóriák pótolni tudják az átviteli sebesség hiányát, mert a memóriának alacsonyabb a latenciája, ami valójában a CPU és memória között gyorsabban szállítja az adatokat.

Azon programok esetében, amelyek nem igényelnek nagy átviteli sebességet, hajlamosak többet profitálni a memória és a számítógép többi része közötti gyorsabb adatátvitelből, mint például a játékok vagy 3D alkalmazások.

El lennének ferdítve a „benchmark” összehasonlítások?

Tudom, hogy néhányan mit fognak mondani, amikor a benchmark sorozatra fognak nézni, de legyünk őszinték. A rajongó nagyobb valószínűséggel fogja túlhúzni az otthoni PC-jét, mint ami a cége webszerverét futtatja, tehát csak annak van értelme, hogy a benchmarking kizárólag azon alkalmazásokra fókuszáljon, amelyeket a leggyakrabban használnak. Ezek tartalmazzák a játékokat és az egyszerű szövegszerkesztést. Nem túl sok olyan rajongót látok, akik azért húzzák túl a számítógépüket, mert gyorsabban akarnak egy adatbázist szerkeszteni…

A teszteléshez a teszt rendszert 250 Mhz-es FSB-n fogjuk futtatni. Amikor a Corasair Twinx 4000 DIMM lesz használva, akkor a memória szinkronban „in sync” fog futni az FSB-vel, miközben 3-4-4-8 –as memória időzítése lesz. A Corsair XMS3500 CAS2 DIMM tesztelése során, meg kell jegyezni, hogy a memória 200 MHz-en fog futni (5:4 memóriaosztó lesz használva) 2-2-2-5-ös időzítéssel.

A móka kedvéért készítettünk néhány tesztet a Corsair XMS3500 CAS2 –vel is 333MHz –es órajelnél (3:2 memória volt engedélyezve) miközben az időzítés 2-2-2-5 volt.

* – A teszt során a „HyperThreading” – azaz intel processzoron belüli szálkezelő technológia engedélyezve volt.

A Winstone „Content Creation” egy rendszerszintű, alkalmazás alapú benchmark, ami a PC átfogó teljesítményét méri, miközben csúcs, Windows alapú 32-bites Windows 98, Windows 2000, Windows Me vagy Windows XP alkalmazásokat futtat.

A Business Winstone (üzleti) egy rendszerszintű, alkalmazás alapú benchmark, ami a PC átfogó teljesítményét méri, miközben a legfrissebb és legdrágább Windows alapú 32 bites Windows 98, Windows 2000 (SP6 vagy későbbi kiadású) Windows Me, vagy Windows XP alkalmazásokat futtat. A Business Winstone nem majmolja ezeket a csomagokat; szkript műveletek sorozatán keresztül valós alkalmazásokat futtat és a PC által a műveletekre fordított időt, használja fel a teljesítmény kiértékeléshez.

A Winstone 2002 benchmark-ban úgy tűnik, hogy egy kevert üzenetet kaptunk. A „Content Creation” esetében látható, hogy a rendszer egy kicsit gyorsabban teljesít, ha a memória lassabban fut, azonban a „Business Winstone” esetében szűkebb időzítéssel a szerepek felcserélődnek. Érdekes látni a rendszert 333 MHz-es memóriával futva, ami csak kicsivel lassabb, mint a csomag többi része.

A Sandrát arra tervezték, hogy egy teljes rendszer és különböző komponensek elméleti teljesítményét tesztelje. Bár a számok teljesen elméletiek és talán nem képviselik a valós teljesítményt. A nagyobb számok jobb teljesítményt képviselnek.

Nem kellene, hogy meglepetést jelentsen itt, hogy a leggyorsabb memóriával rendelkező rendszernek elérhető a legnagyobb átviteli sebessége. A Sandra valójában nem nagyon veszi figyelembe a memóriaidőzítéseket.

A PCMark használható asztali PC-ken, laptopokon, és még munkaállomásokon is teszteli a mindennapos otthoni és irodai számítástechnikai szolgáltatásokat. A PCMark különösen megterheli a CPU-t, memória alrendszereket, grafikai alrendszereket, merev meghajtókat, Windows XP GUI (ha WinXP van használatban), video teljesítményt de még a laptop akkumulátort is.

A PCMArk is ugyanazt mutatja, mint a Sandra, amikor a rendszer a memóriát szinkronban futtatja az FSB-vel.

A DirectX8 támogatás új grafikával történő kombinálásakor ismét jó átfogó rendszer benchmark-ot produkál. A 3DMark2001 SE a legnagyobb 3D gyorsító és processzorgyártókkal kooperálva született meg, annak érdekében, hogy egy megbízható diagnosztikai eszköz álljon rendelkezésre. A sorozat a 3D játékteljesítményt demonstrálja azáltal, hogy való világ játéktechnológiát használ a rendszer igazi teljesítő képességének a teszteléséhez. A teszt tartalmazza: DirectX8 Vertex Shaders, Pixel Shaders és Point Sprites, DOT3 és Environment Mapped Bump Mapping alkalmazásokat, támogatja a teljes képernyős Anti-aliasing és szövegtömörítő alkalmazásokat és két olyan játéktesztet, ami az Ipion valós idejű fizikáját használja.   A magasabb 3DMArk eredmények jobb teljesítményt jeleznek.

Kicsit csalódott voltam, hogy az eredmények nagyon közel vannak egymáshoz. Mégis az eredményeket megvizsgálva jobb helyzetbe lehet kerülni azzal, ha a memória egy kicsit lassabban van futtatva, azonban így az időzítéseket szűkebben lehet futtatni.

Az AquaMark3 egy hathatós, megbízható információkat nyújtó eszköz a számítógépes rendszer játékteljesítményének a meghatározásához.  A benchmark alaposan kiaknázza a DirectX9, DirectX8 és a DirectX7 funkcióit, képviseli a 2003 és 2004 –es évek tipikus játékalkalmazásainak az igényeit.

Megközelítőleg minden konfiguráció ugyanúgy teljesít, habár a 400 MHz-en futó agresszív memóriaidőzítéssel ellátott memória egy kicsit kiemelkedőbben teljesít.

A Quake III. Aréna egy olyan „FPS” – belső nézetű lövöldözős játék, ami ahogy mondani szokták, forradalmasította a játékvilágot. Összetett fényforrásokat és grafikai szövegeket használva képes a videokártyák kapacitásait kiaknázni, még 3 évvel a megjelenése után is, képes a legjobb rendszereket is megrogyasztani.

Ismét az összes rendszer nagyon közel teljesít egymáshoz, azonban itt is az 5:4 –es memória beállítással futó rendszer és az agresszív időbeállításnak van a legmagasabb keret sebessége.

Az Unreal Tournament 2003 lett a következő 1999 –es év többjátékosra kihegyezett „Év játéka” cím győztese. A legfrissebb Unreal Engine technológiát használja, ahol a grafika, zene és játék teljesen a csúcsra lett hegyezve. Az Unreal Tournament 2003 egyszerre használja a Vertex azonkívül, a Pixel Shaders technológiákat, illetve ajánlatos egy DirectX8 szintű videokártya alkalmazása annak érdekében, hogy a játékból a legjobbat lehessen kihozni.

Itt az UT2003-ban teljesen ugyanazokat az eredményeket lehet látni, mint amit a másik benchmark mutatott. Ha valaki szeret játszani, akkor jobban jár azzal, hogy a memóriát egy kicsit lassabban futtatja, ha azzal gyorsabb időzítést tud elérni.

Mi van az AMD Athlon 64 processzorokkal?

Számos Pentium 4C rendszerre tervezett DDR DIMM-el történő játszadozás után mindkét 754-es és 939-es Athlon64 platform foglalatunk esetében azt gondolom biztonságosan állítható, hogy nagyon hasonlóan működnek, mint az AthlonXP rendszerek. A legtöbb Athlon64 rendszer nem könnyen tudja elérni ugyanazt az alaplap sebességet, mint az Intel alakmásuk, ami azt jelenti, hogy a memória nem kárpótol a magas latenciával járó tiszta memória adatátviteli sebességért.

Valójában, úgy tűnik, hogy a legtöbb nagysebességű DIMM nem fut túl jól az Athlon 64 rendszereken. Gyakran, a RAM képtelen elérni a reklámozott sebességet, mégha az alaplap tesztje jobbra is sikerült a szükségesnél.

Amint a fenti táblázatos eredményekből is látható, a (lassú sebességű) alacsony memória latencia valójában magasabb átfogó sebességet tud elérni, miközben szűkebb időzítéseket tart. Az összes nagysebességű Hynix memórián alapuló DIMM memória rosszul teljesít, ami a 217 MHz-es nem túl impozáns eredményben csúcsosodik ki. Hacsak az Athlon64 architektúra nem változik meg drasztikusan, akkor a következő időszakban biztosabbnak tűnik az alacsony latenciájú (2-2-2-5) memória vásárlása az Athlon 64 rendszerekhez, mint például az AthlonXP rendszer esetében!

Következtetés:

Míg az átviteli sebesség még mindig nagyon fontos az Intel Pentium 4 processzor esetében, nem annyira fontos, mint amennyire az volt az i845PE típus, és az egycsatornás memóriavezérlők idején. Az i865PE/i875P kétcsatornás duál memóriavezérlőknek köszönhetően a dolgok sokkal világosabbak. Átlagban a 400 MHz-es memóriával futó rendszer (5.4 memóriaosztó engedélyezve) agresszív memóriaidőzítéssel 2-3%-al gyorsabban teljesített, mint a nagysebességű memóriát és laza időzítést használó rendszer.

Amíg mindez a legtöbb ember számára talán nem sokat jelent, óriási különbséget jelenthet egy olyan rajongó számára, főként, ha rekordot szeretne dönteni egy többjátékos belső nézetű lövöldözős játékban, ahol minden FPS számít.

Úgy tűnik, mintha minden nagy memória gyártó/kereskedő presztízsveszteségtől tartana, ha nem pumpálna nagysebességű memória modulokat laza memóriaidőzítéssel a piacra, csak azért, hogy fel tudják mutatni a termékpalettájukon. Sok rajongót ismerek, akik hajlamosak lassabb memóriát favorizálni, melynek segítségével agresszív időzítést futtathatnak.

Egyesek azt mondhatják, hogy az általunk bemutatott benchmark-ok a konzervatív időzítéseket használó memóriák sikertelensége felé hajlik, de ha valaki egy kicsit belegondol, akkor rájön, hogy a játékok és az egyszerű 2D alkalmazású programok esetében, amelyeket a legtöbb felhasználó futtat, a gyors teljesítmény valóban nagyon fontos. Ezért futtattuk le a benchmark-okat, az irodai környezet a szervereivel vagy PC munkaállomásokkal, sokkal inkább a stabilitás szempontjából érdekelt, míg a túlhúzásnak mind hardver és szoftver oldalról kockázata van.

Túlhúzás esetén a memória átviteli sebességnek és az időzítésnek a vonatkozásában az Athlon 64 alapú rendszerek sokkal inkább a 800 MHz-es FSB Pentium 4 –es processzorra hasonlítanak…azonban semmi esetre sem felcserélhetők egymással.  A fent bemutatott frissített eredményekből kitűnik, hogy az AMD K8 processzorok sokkal érzékenyebbek az alacsony latenciájú DDR RAM-ra, és igazoltan jobban is szeretik azt. Nagyon hasonlóan az őket megelőző AMD K7-es processzorokhoz, az Athlon64 processzorok hozták a legjobb eredményeket, amikor túlhúzták őket alacsonyabb latenciájú DDR memóriával.

Ha valaki éppen az Intel Pentium 4-es rendszeréhez keres új memóriát a piacon, és leginkább a játékteljesítmény érdekli, akkor legjobban teszi, ha agresszív időzítéssel futó DDR-t szerez be magának. Például Mushkin PC3500 II-es szintet, ami 2-2-2-5-ös beállítású 217 MHz-es FSB-nél, vagy a Corair Twinx-3200LL-t, ami 2-2-2-5-ös beállítású 200 MHz-nél.

Ha valaki még újonc vagy kezdő a túlhúzáshoz, és jobban szeretne kevesebb munkával járó dolgot vásárolni, miközben a Pentium 4-es rendszerének a teljesítménye még mindig jó, akkor feltétlenül szerezzen be egy a piacon kapható nagysebességű DIMM-et. Nem egészen lesznek annyira gyorsak, mint az alacsony latenciájú modulok, melyek fent bemutatásra kerültek, de sokkal könnyebb a telepítésük. Az AMD rendszerek esetében, mivel az AthlonXP általában sosem olyan gyors, mint a Pentium 4, a legjobb eredmények érdekében mindig jobb összepárosítani egy szép alacsony latenciájú memóriával rendelkező AMD processzort (AthlonXP vagy Athlon64)

Share on Facebook

A fenyegetés: A rosszindulatú felhasználók megkísérelhetik a beépített Rendszergazda fiókot felhasználni arra, hogy hozzáférjenek a számítógépünkhöz.

A sebezhetőség: Mint már fentebb említésre került, minden Windows 2000 és XP telepítésben van egy Rendszergazda nevű fiók, amelynek teljes hozzáférése van a fájlokhoz és a rendszer beállításaihoz. Ezt a fiókot nem lehet kizárni vagy letiltani, ezért ez az elsődleges célpontja mindazoknak, akik megpróbálnak betörni a rendszerbe. Önmagában az, hogy a fiókot jelszó védi (remélhetőleg így van, ha követte a fenti lépéseket), még nem jelent védelmet a támadások ellen.

A kezelés: A Rendszergazda fiók átnevezése

A Rendszergazda fiók átnevezése jelentősen fokozza a biztonságot azáltal, hogy megszűnik a „Rendszergazda”, mint felhasználói név, amely felhasználói névvel elsőként próbálkoznak azon rosszindulatú felhasználók, akik hozzá akarnak férni a számítógéphez.

A név megváltoztatásához lépjen be a számítógépre olyan felhasználói névvel, ami rendszergazdai jogokat biztosít (az XP telepítése során létrehozott első felhasználó, vagy maga a Rendszergazda ilyen). Kattintson az egér jobb gombjával a Sajátgép ikonjára, és válassza a „Kezelés” pontot a gyorsmenüből. Válassza ki a „Helyi felhasználók és csoportok / Felhasználók” elemet a baloldalon. A jobboldalon megjelennek a felhasználói fiókok. A Rendszergazda fiókra kattintson az egér jobb gombjával, válassza az „Átnevezés” pontot, és írja át a nevet.

A rejtett megosztások letiltása

A fenyegetés: Rosszindulatú felhasználók könnyedén hozzáférhetnek a számítógépen lévő mappákhoz és fájlokhoz.

A sebezhetőség: A Windows 2000 és az XP is használ rejtett rendszergazdai szintű megosztásokat. A számítógép minden meghajtója megosztott „C$”, „D$”, stb. neveken. Ezen megosztások létezése teszi lehetővé, hogy a megfelelő felhasználónév és jelszó birtokában a felhasználók kezeljék a számítógép állományait. Természetesen, ha egy rosszindulatú felhasználó megszerez a rendszerhez egy rendszergazdai szintű felhasználónevet és jelszót, minden mappa és fájl elérhető lesz számára az interneten keresztül. Szabadon másolhatja, megváltoztathatja, vagy éppen törölheti a neki tetsző adatokat.

A kezelés: A rejtett megosztások letiltása

Hacsak nem vállalati környezetben dolgozik, nagy valószínűséggel nincs szüksége a rejtett megosztásokra. A megosztások letiltásukkal jelentősen csökkentheti az adatok távolról való kompromittálásának kockázatát.

Ehhez a Windows regisztrációs adatbázisát kell módosítani a regedit program segítségével. Szerkesztés előtt célszerű a regisztrációs adatbázisról biztonsági mentést készíteni.

Adja ki a Start menü „Futtatás” pontjában a „regedit” parancsot, majd keresse ki a „HKEY_LOCAL_MACHINE / SYSTEM / CurrentControlSet / Services / lanmanserver / parameters” kulcsot. A jobboldalon az egér jobb gombjával kattintva hozzon létre új duplaszót, aminek a neve „AutoShareWks” legyen, értéke pedig „0”. Indítsa újra a számítógépet.

Az Internet Explorer biztonsági beállításainak megváltoztatása

A fenyegetés: Bizonyos weboldalak vírusokkal és „böngésző betyár” programokkal fertőzhetik meg a rendszert ActiveX kódok futtatásával.

A sebezhetőség: Alapértelmezés szerint az Internet Explorer lefuttat bizonyos tartalmakat, köztük kis programocskákat is, amik a felkeresett weboldalba kerültek beágyazásra. Tipikus példa erre, amikor kis ablak ugrik fel, hogy akarjuk-e telepíteni ezt vagy azt a programot. Az igen gombot nyomva máris jó eséllyel terheltük meg magunkat egy kémprogrammal. Vannak olyan rosszindulatú programok, amik nem ilyen udvariasak, és nem is kérdeznek a böngészőn való áthaladás közben.

A kezelés: Az Internet Explorer alapértelmezett biztonsági szintjének emelése

Szerencsére az Internet Explorerben lehetőség van szigorúbb biztonsági szint beállítására. Ennél a beállításnál a böngésző nem fog lefuttatni bizonyos típusú tartalmakat, amiket a weboldalon talál. Ebbe a típusba tartoznak a potenciálisan rosszindulatú ActiveX kódok is. Természetesen ezzel a lépéssel csökkenhet az internetezés nyújtotta élmény is, mert a biztonságos weboldalakon is ugyanúgy tiltásra kerülnek az ilyen tartalmak. A problémát úgy oldatja meg, hogy a jól ismert, rendszeresen látogatott oldalakat hozzáadja az Internet Explorer „Megbízható helyek” listájához.

Az Internet Explorer biztonsági szintjének emelése:

Nyissa meg az Internet Explorer böngészőt, és keresse meg az „Eszközök” menü „Internet beállítások” pontját. Válassza ki fönt a „Biztonság” fület.

Állítsa az Internet zóna biztonsági szintjét a csúszkával magasra. Ez a beállítás biztosítja, hogy a böngésző ne futtasson le ActiveX utasításokat, így „böngésző betyárok” ne férhessenek hozzá a számítógéphez. A „Megbízható helyek” zónájához hozzáadhatja azokat az oldalakat, amikben bízik, és amelyeket rendszeresen látogat.

Azokra az oldalakra, amelyek címét ide beírja, többnyire nem vonatkoznak a biztonsági korlátozások, így a tartalmuk helyesen fog megjelenni.

Megosztott fájlok biztonságának megteremtése

A fenyegetés: Illetéktelen személyek férhetnek hozzá a megosztott állományokhoz.

A sebezhetőség: Alapértelmezés szerint a Windows XP az egyszerű fájlmegosztási szolgáltatást használja. Ez lehetővé teszi, hogy bármely felhasználó, aki jogosult belépni a számítógépre, korlátlanul hozzáférhessen a megosztott fájlokhoz. A Windows XP Home változatában a Vendég felhasználói fiókot használják arra, hogy távolról hozzáférjenek a megosztott fájlokhoz. Természetesen a Vendég fiókhoz alapértelmezés szerint nincs megadva jelszó, tehát elméletileg bárki korlátlanul hozzáférhet a megosztott fájlokhoz jelszó megadása nélkül, aki rátalál a számítógép IP címére.

Noha a tűzfal blokkolja az ilyen fajta hozzáférést a legtöbb esetben, kifizetődő dolog az alapértelmezettől eltérő, biztonságosabb beállításokat alkalmazni az egyszerű fájlmegosztás szolgáltatás és a Vendég fiók esetében.

A kezelés: A Vendég fiók biztonságos beállítása

Ha Ön Windows XP Professionalt használ, egyszerűen csak le kell tiltania a Vendég fiókot. Ezzel arra kényszeríti az illetéktelen behatolót, hogy a rendszergazdai fiókba vagy valamely Ön által létrehozott fiókba próbáljon belépni, de a fenti lépések végrehajtása esetén ezek már megfelelően védettek.

A fiók kezeléséhez lépjen be a számítógépre olyan felhasználói névvel, ami rendszergazdai jogokat biztosít (az XP telepítése során létrehozott első felhasználó, vagy maga a Rendszergazda ilyen). Kattintson az egér jobb gombjával a Sajátgép ikonjára, és válassza a „Kezelés” pontot a gyorsmenüből. Válassza ki a „Helyi felhasználók és csoportok / Felhasználók” elemet a baloldalon. A jobboldalon megjelennek a felhasználói fiókok, itt már az 1. lépésben a jelszavakat beállítottuk. Most a Vendég fiókra kattintson az egér jobb gombjával, válassza a „Tulajdonságok” pontot, és jelölje be az „A fiók le van tiltva” lehetőséget.

Ha a Windows XP Home változatát használja, nem igazán tudja letiltani a Vendég fiókot, mivel az szerves része a fájlmegosztási rendszernek, de jelszóval tudja védeni. Indítson egy parancssori ablakot (Start menü / Futtatás, majd a „cmd” utasítás), és adja ki a „net user guest password” parancsot, ahol a password szó helyére egy Ön által választott jelszót írja.

Ne használja az Internet Explorert és az Outlook Expresst!

A fenyegetés: Sok vírus és rosszindulatú program kifejezetten az Internet Explorert és az Outlook Expresst támadja.

A sebezhetőség: Az Internet Explorer és az Outlook Express kétségtelenül a legnépszerűbb böngésző illetve levelező program a világon. Ezek az alapértelmezett alkalmazások, amiket a Windows felhasználók többsége jól ismer. Emiatt sok vírus és más rosszindulatú program kifejezetten ennek a két programnak a sebezhetőségeit támadja. Tekintve, hogy a felhasználói tábor olyan hatalmas, megengedhetik maguknak, hogy specializálódjanak. Ezek a vírusok általában hatástalanok maradnak olyan rendszerekkel szemben, amelyek más típusú böngészőt és levelező klienst alkalmaznak.

A kezelés: Tanulja meg másfajta böngésző és e-mail kliens kezelését!

Sokféle ingyenes böngésző és e-mail kliens létezik, amivel könnyedén kiváltható az Internet Explorer és az Outlook Express. A trükk, hogy meg kell szokni a használatukat. Ha nem az Internet Explorert és az Outlook Expresst használja, jelentősen csökkenti a vírusfertőzés esélyét. Lehetséges ingyenes alternatíva például a rendkívül népszerű Mozilla Firefox böngésző, és a Mozilla készítői által jegyzett Thunderbird nevű ingyenes e-mail kliens.

Share on Facebook

Ebben az útmutatóban röviden és tömören tájékoztatjuk azokról a veszélyekről, amikkel szembe kell néznie, és azokról a lépésekről, amikkel kivédheti őket. Ha átnézi majd, rádöbben, valójában milyen kevés erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a számítógépét biztonságosabbá tegye. Ha csak az első öt lépést hajtja végre, máris jobban védi a rendszerét, mint az internethez kapcsolódó számítógépek nagyobbik hányada. Egyáltalán nem bölcs dolog abban bízni, hogy az internet névtelensége majd megvédi Önt. Ha ebben hisz, szükségszerűen meg fogja végül égetni magát. Tegye hát biztonságosabbá számítógépét a későbbi búsulás elkerülése érdekében.

Az első öt eljárás alapvető fontosságúnak mondható azon számítógép használók számára, akiknek fontos adataik sértetlensége. Az öt egyszerű lépés végrehajtásával megelőzheti az interneten Önre veselkedő potenciális fenyegetések 99%-át.

1. lépés: Erős jelszavak használata

A fenyegetés: Rosszindulatú számítógép felhasználók hozzáférhetnek a mi gépünkhöz, ellophatnak, törölhetnek adatokat, és esetlegesen elhelyezhetnek vírusokat vagy trójai programokat.

A sebezhetőség: A legnagyobb iróniája a Microsoft elmozdulásának a jelszóval nem védett otthoni operációs rendszerek (mint a Windows 98 és a ME) irányából a Windows 2000 és az XP jelszavakon alapuló biztonsága felé, hogy alapbeállítások mellett az utóbbi esetben adataink még kevésbé vannak biztonságban.

Egészen biztos, hogy az új operációs rendszerek megadnak minden szükséges eszközt az adatok megvédéséhez a biztonságtudatos felhasználók számára, de mi a helyzet azon felhasználókkal, akik nincsenek tudatában a kockázatoknak? Telepítés során a rendszer kéri, hogy adjunk meg jelszót a beépített Rendszergazda fiókhoz. A Windows 9X/ME rendszerek értelmetlen jelszavaihoz szokott felhasználók egyszerűen átlépik ezt a pontot, és üresen hagyják a mezőt, így tárva fel az egész számítógépet bárki előtt, aki veszi a fáradtságot, hogy kétszer ránézzen a gép internetes címére.

Két forrása van ennek a sebezhetőségnek. Az egyik, hogy minden Windows 2000 és XP rendszernek van egy beépített „Rendszergazda” nevű felhasználói fiókja, aminek korlátlan hozzáférése van a számítógép minden fájljához és konfigurációs beállításához. Mindenki, aki kicsit is tisztában van ezekkel az operációs rendszerekkel, tud ennek a fióknak a létezéséről. Ez különösen igaz azokra, akik esetlegesen be szeretnének törni az Ön számítógépére.

A sebezhetőség másik faktora, hogy a Windows 2000 és XP rendszerekben rejtett rendszergazdai szintű megosztások vannak jelen. Minden logikai meghajtó (C:, D:, stb.) a rendszerben, illetve a Windows könyvtár alapértelmezés szerint megosztottak (távolról elérhetőek). Ezek a rejtett megosztások csak a rendszergazdai jogokkal rendelkező felhasználók számára érhetőek el, de amint egy illetéktelen személy megszerzi a rendszergazdai jelszót, az egész rendszer kitárulkozik előtte.

A rengeteg ingyenes (és egyébként törvényes) segédprogram valamelyikét használva a potenciális behatoló könnyedén beazonosíthatja a gépünket IP cím alapján, és hozzáférhet adatainkhoz, ha megpróbál rendszergazdaként kapcsolódni a rendszerünkhöz. Természetesen, ha nincs beállítva jelszó, védtelenek vagyunk.

Attól persze, ha jelszót állítunk be, még nem biztos, hogy biztonságban vagyunk. Egyszerű jelszavak könnyen felfedhetőek egy „szótártámadás” során, amikor is egy program segítségével a támadó szavak és betűk kombinációját próbálgatja mindaddig, míg a jelszót ki nem találja.

A rendszergazdai fiók különösen védtelen az ilyen támadásokkal szemben, míg ugyanis más fiókokat lehet a rendszerrel zároltatni, ha túl sokszor kerül hibás jelszó megadásra, addig a rendszergazdai fiók nem zárható ki. Ez azt jelenti, hogy egy támadó annyi ideig és annyiszor próbálkozhat különböző jelszavakkal, ameddig és ahányszor csak kedve tartja, méghozzá anélkül, hogy a rendszer tenne ellene valamit.

A kezelés: Hatékony jelszó beállítása minden felhasználó számára

A legbiztosabb önvédelmi megoldás a rosszindulatú felhasználókkal szemben, ha minden felhasználói fiókot hatékony jelszóval tesz védetté. Egy hatékony jelszó legalább 8 karakter hosszúságú, és tartalmaz egyaránt kisbetűt, nagybetűt, számot és speciális karaktert. A könnyű megjegyezhetőség érdekében sem vegye a dolgot félvállról, ha speciális karaktert nem is használ, legalább egy nagybetű és legalább egy szám legyen a jelszóban, lehetőleg valahol a közepében. Szótári szót ne használjon, vagy ha mégis, cserélje le benne mondjuk az „a” betűt @-ra, a „t” betűt !-re, stb. Ha a fentiek szerint képez magának jelszót, a jelszó feltörhetetlen lesz azon behatolók számára, akik nem birtokolnak valamiféle szuperszámítógépet, ami az időjárás megjósolására is alkalmas…

A jelszavak megváltoztatásához lépjen be a számítógépre olyan felhasználói névvel, ami rendszergazdai jogokat biztosít (az XP telepítése során létrehozott első felhasználó, vagy maga a Rendszergazda ilyen). Kattintson az egér jobb gombjával a Sajátgép ikonjára, és válassza a „Kezelés” pontot a gyorsmenüből. Válassza ki a „Helyi felhasználók és csoportok / Felhasználók” elemet a baloldalon. A jobboldalon megjelennek a felhasználói fiókok.

Mindegyiken haladjon végig, kattintson rájuk az egér jobb gombjával, és válassza a „Jelszó megadása…” pontot.

Olvassa el a figyelmeztetést. Ha használta az XP beépített fájltitkosítóját adatainak védelme érdekében, akkor azt előbb vissza kell vonnia, még mielőtt megváltoztatja a jelszót, különben titkosított adatai elvesznek. A jelszó megadását ezután minden fiókon hajtsa végre.

Jelszót célszerű beállítania a Rendszergazda fiókra, illetve minden olyan fiókra, amit a Windows telepítése során, vagy azt követően hozott létre.

2. lépés: Védje a rendszert tűzfallal!

A fenyegetés: Rosszindulatú felhasználók azonosíthatják a hálózaton számítógépünket, és megkísérelhetnek betörni rá az internet segítségével.

A sebezhetőség: Minden számítógépnek, amelyik kommunikál az interneten keresztül, rendelkeznie kell érvényes IP címmel, mint például 61.232.252.6. Ezek a címek teszik lehetővé egy számítógépek számára, hogy adatot cseréljenek más számítógépekkel hálózaton keresztül. Ezen kívül a rendszer különböző portokat tart nyitva, amiken bejövő adatokra vár. A portok hozzáférési pontok, amiken meghatározott típusú adatok léphetnek be a számítógépbe, illetve távozhatnak onnan. Példának okáért, ha egy weboldalt olvas, akkor a számítógépe és a webszerver a 80-as porton keresztül kommunikál egymással, amely az alapértelmezett port a HTML nyelv számára, azon nyelv számára, amelyen általában a weblapok íródnak.

A probléma az, hogy bárki használhat szabadon hozzáférhető programokat, mint például a GFI LANguard security scanner, amelyekkel végigpásztázhat tetszőleges IP tartományokat, és adatokat gyűjthet a tartományban lévő rendszerekről. Ha az Ön számítógépét nem védik megfelelő jelszavak, ezek a segédprogramok közvetlen hozzáférést is biztosítanak az Ön fájljaihoz a távoli felhasználók számára.

Mindez azért lehetséges, mert alapértelmezés szerint a rendszer legtöbb portja úgy van beállítva, hogy figyeljen, és minden internet felől érkező kérésre válaszoljon. Ez azt jelenti, hogy a rendszer teljes egészében látható, épp úgy, mintha Ön egy fluoreszkáló ruhát viselne egy sötét helyiségben.

A kezelés: Tűzfal használata

A tűzfal egy olyan program vagy hardvereszköz, amely blokkolja a számítógéphez való távoli hozzáférést. Ez úgy működik, hogy minden portot zárva tart, kivéve azokat, amelyeken a kommunikációt eredetileg a tűzfalon belülről kezdeményezték. Például egy tűzfalon keresztül is gond nélkül lehet olvasni egy weboldalt, hisz elsőként az Ön számítógépe küld egy kérést a webszerver irányába.

A tűzfal megjegyzi azt az internetes címet, ahová a kérést a gép küldte, és engedélyezi az ellentétes irányú kommunikációt az adott címről a tűzfalon keresztül. Így aztán bárki próbálja pásztázni az Ön IP számát is tartalmazó címtartományt, sebezhető számítógépeket keresve, az Ön IP címe takarásban marad, mivel a tűzfal blokkol minden kéretlen kommunikációt az internet irányából.

Majdnem minden otthoni internet megosztó eszköz tartalmaz tűzfalat, úgyhogy ha Ön használ routert az internet megosztására lakásában, akkor nagy valószínűséggel Ön már védve van. Máskülönben szoftveres tűzfalat kell használnia. A Windows XP tartalmaz beépített tűzfalat, jóllehet, azt esetenként aktiválni kell. Ugyanakkor jó néhány ingyenes tűzfal program is elérhető, ezek közül a leginkább figyelemreméltó a Zonealarm.

Ha már telepítette a Service Pack 2 javítást a Windows XP rendszerre (vagy eleve ezzel együtt telepítette a rendszert), akkor alapértelmezés szerint –egyéb tűzfal, pl. Zonealarm hiányában– a Windows tűzfal bekapcsolt állapotban van. Ha viszont nem telepítette a Service Pack 2-t, hajtsa végre az alábbi lépéseket.

A Windows XP beépített tűzfalának bekapcsolásához nyissa meg a Start menü / Vezérlőpult / Hálózati és internetes kapcsolatok / Hálózati kapcsolatok ablakot, majd kattintson az egér jobb gombjával az internet kapcsolatra, és válassza a „Tulajdonságok” pontot.

Menjen a „Speciális” fülre, és pipálja be a „Windows tűzfal” opciót.

A Windows XP tűzfal ezzel aktív, és blokkolja a legtöbb nem kívánt adat bejutását a rendszerbe. A Windows XP tűzfalának további beállítási lehetőségeiről az interneten tájékozódhat.

Service Pack 2 használata esetén a tűzfal működését a fentinél egyszerűbb módon is ellenőrizheti. Ebben az esetben a Vezérlőpultban megtalál egy külön Windows tűzfal ikont, amire ha duplán kattint, a tűzfalnak „Bekapcsolva (ajánlott)” állapotban kell lennie. Biztonsági szempontból mindenképp javasolt minimum a Service Pack 2 telepítése, illetve elérhető és letölthető a Service Pack 3 javítás is.

Ha viszont a Zonealarm tűzfalat szeretné használni, előbb töltse le és telepítse a programot.

Menjen az „Alerts and Logs” pontra, és az „Alert events shown” beállítást állítsa „Off”-ra. Ezt csak azért tesszük, hogy megelőzzük a program állandó üzengetését, valahányszor távoli adatot blokkol.

A legfőbb előnye a Znealarm tűzfalnak az XP tűzfalával szemben, hogy olyan adatforgalmat is képes blokkolni, ami a rendszer belsejéből indul ki az internet irányába. Ez lehetővé teszi trójai vírusok és kémprogramok elfogását, ezzel pedig megelőzhető, hogy személyes illetve bizalmas adatok kerüljenek ki a számítógépről. A Zonealarm minden alakalommal feldob egy engedélyező ablakot, ha valamelyik program megpróbál az internethez kapcsolódni.

Ha megszokott programról van szó, mint például az Internet Explorer, állandó érvényű hozzáférési engedélyt adhat a „Remember this answer the next time I use this program” opció bejelölésével a „Yes” megnyomása előtt. Egyéb programok internet hozzáférésének tekintetében a beállítást elvégezheti kézzel a Zonealarm ablakában a „Program Control / Programs” pont alatt.

3. lépés: Használjon vírusirtót!

A fenyegetés: A számítógépes vírusok tönkretehetik a számítógépet, illetve kárt tehetnek az azon tárolt adatokban.

A sebezhetőség: Számítógépes vírusuk hihetetlenül gazdag tárháza található meg az interneten, melyek különböző módokon fertőzhetik meg a számítógépes rendszert. A legismertebb vírusgazda az e-mailhez csatolt melléklet, és valóban ez a leggyakoribb fertőzésforrás az elővigyázatlan felhasználók számára. Egy baráttól érkező, látszólag ártalmatlan melléklet megnyitása katasztrofális következményekkel járhat. Kevés olyan számítógép használó van, aki még nem tapasztalta meg a számítógépes vírusok valamely hatását, vagy soha nem háborgott még rosszindulatú programozók miatt.

A kezelés: Telepítsen és használjon professzionális vírusirtó programot!

Elismert gyártótól (mint például a Symantec vagy a MacAfee) származó vírusirtó csomag használata hatékony védelmet jelent a vírusokkal szemben. Legalább hetente futtasson víruskeresést a rendszeren, és használja a programot azon e-mail mellékletek ellenőrzésére, amelyek felől kétségei vannak. Sok programcsomag, mint például a Notron Antivirus, automatikus védelmi funkciót tartalmaz, mely megvizsgál minden bejövő és kimenő fájlt.

Míg a fenti dolog teljesen magától értetődő, néhány további jó tanács: Ha elhatározza, hogy vásárol és telepít egy vírusirtó programot, tegye meg azelőtt, hogy a számítógépe fertőzötté válna, és ne várja meg, míg a fertőzés tünetei jelentkeznek. (Ha egy frissen telepített számítógépet tűzfal és vírusirtó nélkül csatlakoztatnak az internetre, átlagosan mindössze 7 perc telik el az első vírus megjelenéséig). A magyarázat az, hogy sok vírus tartalmaz olyan komponenst, ami képes letiltani vagy összezavarni elterjedtebb vírusirtó programok működését (ilyenek a Norton vagy a MacAfee programjai is). Tehát ha már fertőzött a rendszer azelőtt, hogy telepítené a vírusirtó programot, semmi eredményt nem fog elérni.

Másrészről mindig győződjön meg róla, hogy a program naprakész. A vírusirtók gyártói folyamatosan hozzák létre az új vírusdefiníciós adatbázisokat, hogy kövessék az újabbnál újabb fenyegetéseket. Friss adatbázis nélkül a program soha nem fogja megakadályozni, hogy vírusok lepjék el az Ön számítógépét. A legtöbb komoly vírusirtó program automatikusan frissíti sajátmagát, amikor a gép felkapcsolódik az internetre, de ettől függetlenül nem árt, ha ellenőrzi az utolsó frissítés dátumát, mielőtt elindítja a víruskeresést.

4. lépés: Kémprogramok keresése

A fenyegetés: Kémprogramok könnyen ellephetik a számítógépet, és sérthetik az adatok bizalmasságát, valamint csökkenthetik a rendszer teljesítményét.

A sebezhetőség: A kémprogram elnevezés az összefoglaló neve annak a sokféle programnak, amiket azért hoznak létre, hogy adatokat gyűjtsenek és/vagy termékeket reklámozzanak. A lényeg az, hogy ezek a programok gyakran weboldalakról települnek a számítógépre, vagy ingyenes programok (tipikusan fájlcserélők) részeként kerülnek a gépre, ezután pedig a rendszeren belül működnek, és gyűjtenek információt a böngészési szokásokról, amit aztán mások marketing célokra használnak fel. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

Az ebben a kategóriában szereplő programok gyakran kéretlen reklámablakokat nyitnak meg, miközben Ön böngészik, vagy egyszerűen elnavigálják a böngészőt egy tetszésük szerinti weboldalra. Noha az ilyen programok készítőinek szüksége van a programok telepítéséhez az Ön hozzájárulására is, ezt nagyon félrevezető módszerekkel érik el, vagy elrejtik más szoftverek licenc szerződéseibe.

Van még egy kategória, amit eddig nem említettünk, ezek a „böngésző betyárok”. Ezek a rosszindulatú programok képesek összekutyulni a böngésző kezdőlapját és linkjeit, és általában csak nagy nehézségek árán lehet őket eltávolítani. A legrosszabb fajták ezen kívül képesek a számítógép rendszer- és internet teljesítményét is csökkenteni azáltal, hogy indokolatlanul nagy hálózati forgalmat gerjesztenek, és (többnyire obszcén) hirdetésekkel árasztják el a gépet, ami tönkreteszi az internetezés nyújtotta élményt.

A kezelés: Kémprogram felismerő/eltávolító program használata

Szerencsére bizonyos egyének sok időt és erőfeszítést szántak arra, hogy olyan ingyenes programokat készítsenek, melyek kimondottan ezen (legális) kártevők rendszerből való eltávolítását célozzák. Az egyik szoftver rendszer, amit bátran ajánlhatunk, az Ad-Aware, ami ingyenesen letölthető a Lavasoft weboldaláról, és az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban frissített eltávolító eszköz. Az Ad-Aware hasonlóan működik, mint a legtöbb vírusirtó program, ezért a legtöbb felhasználó rögtön megbarátkozik vele.

A „Check for updates now” funkció segítségével meggyőződhet arról, hogy a legfrissebb verziót használja-e. Kattintson előbb a „Start”, majd a „Next” gombra az alapbeállításokkal történő keresés elindításához.

Ha a keresés kész, minden gyanús fájt, regisztrációs adatbázis bejegyzést és sütit kilistáz a program, amit talált. Ezeket lehet azután törölni vagy karanténba helyezni.

Ha az Ad-Aware talált és távolított el rosszindulatú szoftvert, ürítse ki a lomtárat, indítsa újra a számítógépet, és futtassa le újra a keresést, hogy minden maradéktalanul eltűnt-e. Az ellenőrzést aztán heti gyakorisággal ismételje meg.

5. lépés: Frissíteni, frissíteni, frissíteni!

A fenyegetés: A vírusok és a rosszindulatú felhasználók igyekeznek a Windowsban és az Internet Explorerben újonnan felfedezett biztonsági réseket kihasználni.

A sebezhetőség: A Windows XP egy elképesztően összetett operációs rendszer, és ebből adódóan rengeteg programhiba és tervezési hiányosság van benne, amiket a Microsoft folyamatosan igyekszik kijavítani. A másik oldalon ott vannak azok a felhasználók, akik buzgón keresik ezeket a hézagokat, akár azért, hogy tájékoztassák a Microsoftot, akár azért, hogy feltörjék a rendszert.

Általánosságban igaz, hogy a jelentősebb sebezhetőségek vagy biztonsági rések javításait azonnal kiadja a Microsoft, mihelyst létezésükre fény derül, vagy még esetenként előbb. Akárhogy is nézzük, azok a felhasználók, akik nem telepítik rendszeresen az újabb és újabb biztonsági frissítéseket, ki vannak szolgáltatva mindazoknak, akik a sebezhetőségek kihasználására íródott szoftvereket használnak.

Egy jó példa a múltban elhíresült, igen alattomos „blaster” féreg, ami a Windows RPC (Remote Procedure Call – távoli eljáráshívás) kezelőjének gyenge pontjait használta ki, és világszerte óriási számban árasztotta el a számítógépeket. Ha a vírus bejutott a rendszerbe, onnan szórta magát további sebezhető számítógépekre, majd a gazda gépet automatikusan kikapcsolta. A Microsoft rögtön adott ki javítócsomagot a biztonsági rés betömésére, és közreadott egy eltávolító eszközt is a fertőzött rendszerekhez, de mivel a legtöbb felhasználó nem telepítette fel a javítást, a parazitafertőzés továbbterjedt, és világméretekben lassította le az internet forgalmát.

A kezelés: Tartsa a Windows rendszert használó számítógépet mindig naprakészen a legújabb Microsoft biztonsági frissítések telepítésével!

A Windows XP tartalmaz egy automatikus frissítési funkciót, ami rendszeresen ellenőrzi, hogy vannak-e újabb elérhető frissítések a Microsoftnál – ezeket letölti a számítógépre, hogy aztán Ön telepíthesse őket. Az automatikus frissítés használatához kattintson az egér jobb gombjával a Sajátgépre, és válassza a „Tulajdonságok” pontot a gyorsmenüből. Ezután menjen az „Automatikus frissítések” fülre.

Ha a szolgáltatás nincs elindítva, akkor kapcsolja be. Ezután a Start menüből indítsa el a „Minden program / Windows Update” szolgáltatást, hogy biztosan naprakésszé tegye rendszerét. A későbbiekben a Windows rendszeresen ellenőrzi a Microsoft weboldalát, hogy vannak-e frissítések, és ha igen, letölti azokat. Ha nem kért automatikus telepítést, csak letöltést vagy értesítést, akkor egy ikon fogja a tálcán figyelmeztetni az elérhető frissítésekre.

Ezzel az alapozás végére értünk. A most következő öt haladó szintű biztonsági tipp egy újabb védőernyőt hoz létre, és teszi teljessé az előbbiekben végrehajtott alapvető változtatásokat.

Share on Facebook

Nehézséget jelent az, hogyan ismerje fel számítógépes rendszerének sérült RAM vagy DDR memóriáját? A www.pcszerviz.com útmutatása alapján lépésről lépésre sajátíthatja el a sérült RAM diagnosztizálását.

Előfordult már, hogy egy számítógépes rendszer összeomlott. Önnel is megtörtént? Milyen gyakran? Vagy csak véletlenszerűen? Amennyiben a válasz „igen”, ismerős a rettegett „Kék halál” képében megjelenő kellemetlenség, akkor azt nagy valószínűséggel memória probléma okozta. Sérült memória vagy RAM gyakran okoz olyan bolondos PC szindrómát, ami nehezen reprodukálható hibát generál, melyre a műszaki eladó furcsa tekintettel annyit mond:”Pedig úgy tűnik semmi baj nincs a géppel uram.”

Jelen rövid, de hasznos útmutatóval a www.pcszerviz.com leírja a sérült memória általános jelenségeit, illetve áttekintést nyújt a szabad memóriát tesztelő néhány szoftverről, melyek segítséget nyújthatnak a hibák diagnosztizálásban. Amikor a jó RAM tönkremegy.

Amikor a jó RAM tönkremegy:

Ha úgy nézzük, hogy a RAM csak néhány szilícium memória chip (más néven DRAM), melyet egy kis alaplapra forrasztottak, akkor a számítógép memória valójában a gép többi alkatrészéhez viszonyítva sokkal ellenállóbb a meghibásodásokkal szemben. Mindamellett a RAM a leggyakrabban gyártott és forgalmazott számítógépes alkatrész, egyfajta állandó, „kiforrott” termék.

A memória DRAM chipeket a gyártók a szállítás előtt tesztelik, gyakorlatilag kiszűrik a selejtes darabokat, mielőtt azok a piacra kerülnének. Ennek ellenére a memória mindamellett számos szituációban rendkívül sérülékennyé válhat, ami a jól működő DDR vagy SDRAM  hibáit okozhatja.

A nem megfelelő kezelésből eredően elektrosztatikus feltöltődés rongálhatja meg a memóriát. Próbáljuk meg elkerülni kedvenc macskánk cirógatását miközben frissen vásárolt 1GB-os DDR modulunkat installáljuk. Hasonlóan a gyenge minőségű tápegységek vagy áramfelvétel szintén megrongálhatja a számítógép memóriáját, néha fokozatosan. Ugyanez történik akkor is, amikor a memória feszültsége túl magasra emelkedik a számítógép alaplap órajelének átállításával.

Ha a számítógépet túlságosan poros, vagy nedves környezetben tárolják, akkor a memória modul és a memória szlot között interferencia vagy korrózió léphet fel. Hő hatása akár a RAM-tól vagy más alkatrésztől szintén okozhat fokozatos sérülést. Nyilvánvalóan nem megfelelő kezelésből adódóan szintén sérülhet a számítógépes memória, az alaplap vagy érintkezések fizikai sérülésével. Ez az egyik oka annak, hogy miért támogatjuk memória hőterelő lemezek alkalmazását – nem pótolhatja a DDR hűtőt, de remek megoldás a kezelésből adódó sérülések kivédésére.

Újabb hibalehetőségként kell számolni a számítógép alaplap memória szlot hibáival, mely a fentiekben felsorolt okokból kifolyólag ugyanúgy megrongálódhat. A sérült memória szlotba csatlakoztatott memória modul megtévesztő módon hibás modulként fog működni, noha nem az.

Szerencsére, mivel a modern számítógép memóriákat egységesen gyártják, és relatíve kevés meghibásodási pontjuk van más számítógép alkatrészhez viszonyítva, ezért a gyártók képesek megfelelő garanciális támogatást nyújtani. A legtöbb márkás memóriát közvetlenül a gyártótól vásárolják, pl. Corsair, Crucial, vagy Kingston, mely cégek életre szóló garanciát vállalnak. De még a viszonteladóktól vásárolt memóriákra is nagyobb garanciát adnak, mint a legtöbb hasonló termékre, általában három évet.

A sérült memória jelei:

1. Elkezd füstölni

2. Szeszélyesen viselkedik..

Számtalan előjele van a hibás memóriának, de kezdjük az elejéről néhány alapvetővel:

1. Kék képernyő jelenik meg a Windows 2000 vagy XP installálása során. Ez a legbiztosabb jele a hibás memóriának.
2. Véletlenszerűen összeomlik, vagy kék képernyő jelenik meg a Windows 2000 vagy XP futása közben. Meg kell jegyezni, és számolni kell azzal, hogy ennek oka lehet hőhatás.
3. Számítógép összeomlása intenzív memória igényű funkciók működése során. 3D játékok, számítógép ellenőrzés, szerkesztés, Photoshop, stb.
4. Eltorzult grafika a képernyőn. Ez összefüggésben lehet nem megfelelő videókártyával is.
5. Boot meghibásodása, melyet ismétlődő hosszú sípolás kísérhet egységes BIOS kódként jelezve a memória problémát. Ebben az esetben a memória tesztelésére nincsen lehetőség diagnosztikai szoftverrel, egyetlen lehetőség a tesztelésre az, ha otthon vagy a számítógép szervizben kicseréljük a memóriát egy másikra.
Memória tesztelő tippek

Mielőtt nekilátna az alábbiakban felsorolt bármelyik memória tesztelő program futtatásának, meg kellene állapítani, hogy mennyi memória modul van a rendszerben installálva. Amennyiben ezzel tisztában van, a következő részhez lehet ugrani. Egyéb esetben ki kell nyitni a számítógépet.  Itt meg kell említeni azt, hogy a számítógép felnyitása garanciális készülékek esetében (főként ismert márkák esetében) a garancia elvesztésével járhat.

Mindezt figyelembe kell venni, mivel kellemetlen dolog, ha a memória sérülése mellett egyúttal a garancia is elveszik. Az oldalpanel eltávolítása után bele kell nézni a gépbe. Az újabb rendszereken a memória modulok a képen látható módon vannak installálva. Látható mind a beépített memória modulok száma és a szabadon csatlakoztatható szlotok száma.
Ennek végeztével, lefuttatható egy vagy több az alábbiakban felsorolt memóriatesztelő alkalmazások közül, majd következik a problémamegoldó rész. Mellékesen szólva a képen látható Corsair memória kiválóan működik és jól példázza, hogyan néz ki egy DDR memória és DIMM szlot.

Sérült memória tesztelő: Memtest86+

Az alábbiakban bemutatott Windows Memory Diagnostic tesztelőhöz hasonlóan, ez a program is elérhető bootolható flopi lemez és CD formájában. A Memtest szoftver jelen verziója képes arra, hogy felismerjen bizonyos rendszertulajdonságokat is mint a chip, CPU típusa és memória sebesség.

A Memtest86+ alap és haladó tesztelő módozatokkal rendelkezik melyek a tesztelés idejében, és mélységében különböznek egymástól. Az alap üzemmód elegendő arra, hogy a memória elsődleges fő hibáit megmutassa.A Memtest86+ alkalmazásához elsőként le kell tölteni vagy a flopi lemez vagy a bootolható CD tartalmát.

A letöltött fájlok kicsomagolása után létrehozható a bootolható lemez, (flopi lemez esetén) a „futtatás..” menüpont alatt, CD esetében a Nero illetve Easy CD Creator segítségével. 

Ezek után újra kell bootolni a számítógépet a flopi vagy a CD lemez segítségével a Memtest86+ program elindításához. Automatikusan elindul az alap teszt. A szoftver a rendszerinformációkat a képernyő bal oldalán fogja megjeleníteni.

A „c” billentyű segítségével lenyitható egy menü, amiből ki lehet választani a kívánt teszt üzemmódot. A memória diagnosztika a képernyő alján jeleníti meg a hibákat.

Docmem és Windows Mem Test sérült memóriatesztelő programok: Docmem

A boltokban és számítógép szervizekben a Simmtester Docmem nevű programja van forgalomban. A program ingyenesen elérhető a weblapukról, bár regisztrálni kell a letölthetőség előtt.

A Docmem programot szintén flopi lemezre kell telepíteni, melynek segítségével újrabootolható a rendszer. A program segítségével elindítható egy gyors memóriateszt illetve egy „burn in” üzemmód, ami folyamatosan fut mindaddig, amíg le nem állítják.

A Docmem használatához szintén le kell tölteni, egy könyvtárba ki kell csomagolni, majd a „Futtatás..” menüpont segítségével lemezre kell telepíteni a Docmem programot. A gépet az újonnan létrehozott lemezzel újra kell indítani a Docmem program elindításához. A „quick test” opció választásával el lehet indítani egy gyorstesztet, ami diagnosztizálni fogja a RAM memóriát. A memória hibák a képernyő alján kerülnek megjelenítésre.

Sérült memória tesztelés: Windows Memory Testing.

Sérült memória tesztelése

A Microsoft a fentiekben bemutatott két szoftver analógiájához hasonlóan ingyenesen használható programot kínál a memória diagnosztizálásra. A program Windows telepítő fájl formájában képes bootolható CD és flopi létrehozására.

A Windows diagnosztizáló sokkal inkább egy alapprogram, mely azonban szintén elvégzi az alapvető teszteket, és tartalmaz egy kiegészítő tesztet, ami alaposabban ellenőrzi a gépet. A program segítségével azonosítható, hogy a több modullal telepített gépek esetén melyik memória modulhoz köthető a hiba.

A Windows memória diagnosztizáló indításához, először el kell indítani a végrehajtó fájlt, és ki kell választani a CD vagy flopi lemezes telepítést. A CD telepítés választása esetén meg kell adni a telepítés helyét, ahonnét Nero vagy más CD író program segítségével létrehozható a CD lemez.

Flopi lemezes telepítés esetén, egyszerűen helyezzen egy lemezt a meghajtóba, és kövesse a telepítő utasításait a bootolható lemez létrehozásához.

Ezek után a flopiról vagy CD-ről újra kell indítani a gépet. A memória diagnosztizálás elindul, és a program végrehajtja az alapteszteket. A program futását az „x” billentyű segítségével lehet megszakítani. A memória hibák a képernyő alján kerülnek megjelenítésre.

Sérült memória problémamegoldás:

A sérült memória diagnosztizáló programok egyikével meghatározott hibák feltárása után meg kell határozni a problémás területet. Fontos annak meghatározása, hogy melyik memória modul sérült. Legvalószínűbb esetben garancia érvényesítés vagy a sérült egység cseréje szükséges.

A memória hibák elkülönítése

Amennyiben csak egy memória modul van a gépben, akkor elsőként a következő néhány kísérlettel meg kell állapítani, hogy sérült-e a modul. Amennyiben sikerül hibákat detektálni, akkor a következő teendő. A memóriakártyát az alaplap egy másik memória szlotjába csatlakoztatjuk, mivel elképzelhető, hogy a szlot vagy legalábbis a RAM és szlot között kontakthibából eredő érintkezési probléma van.

Ennek elvégzéséhez kapcsoljuk ki a számítógépet, válasszuk le az elektromos hálózatról. Húzzuk vissza a két memóriarögzítő kis kart és távolítsuk el a memória modult. Helyezzük be a memória modult egy másik memória szlotba, és óvatosan toljuk a helyére. A memóriarögzítő karok a helyükre pattannak. Amennyiben mégsem, akkor fordítsa meg a memóriát és próbálja újra illeszteni.

Ha sikerült mindkét rögzítő kart a helyére rakni, vissza lehet kapcsolni a számítógépet, és újra kell futtatni a memóriatesztelő programot(kat). Ismételt hibák detektálása esetén, vélhetően tényleg hibás a memória modul.

Több memória modul

Problémamegoldás több memória modullal rendelkező gép esetén

Amennyiben több modullal rendelkezik a gép, és memória hibákat sikerül detektálni, a következőkben meg kell határozni a probléma helyét.

A memória modulok közül bármelyik hibás lehet (habár amennyiben a gép memóriája mostanában került bővítésre, és onnét kezdtek megjelenni a hibák, nagy valószínűséggel az új modul a hibás) csakúgy, mint az alaplap memória szlotjai közül is hibás lehet egy vagy több is.

Első lépésként el kell távolítani egy kivételével minden memória modult (a fent közölt eljárás szerint) és újra kell tesztelni. A tesztelést minden memória modulra el kell végezni ugyanabban a memória szlotban. Ha a tesztelés során csak egy modul jelez hibát akkor az lesz a sérült alkatrész. Ha mindegyik memória modul esetében hibát észlelünk, akkor vagy a memória szlot a rossz, vagy pedig az alaplap (valószínűleg a processzor).

Ha egyik memória modul esetében sem található hiba (az egyenkénti ellenőrzés során), azonban az együttes tesztelés során van hiba, akkor valószínűleg az egyik memória szlot a hibás. Újra meg kell próbálni egyesével tesztelni a memória modulokat egy másik memória szlotban mindaddig, amíg hiba nem jelentkezik.

DIMM

Professzionális memória tesztelő a DIMM-től

Számos cég gyárt valódi memória tesztelő berendezéseket, például a www.pcszerviz.com által nemrégiben vizsgált Innoventions Ramcheck memória tesztelő.

Ez egy professzionális memória tesztelő berendezés a hozzá tartozó memória specifikus adapterrel, melynek az alapára néhány ezer dollár. A felhasználók, akik a saját gépükön szeretnének memória diagnosztizálást végezni, ugyan nem juthatnak hozzá jelen alkalmazáshoz, de a boltok vagy szerviz centerek igen.

Ennek köszönhetően gyorsan és nagyon megbízható módon ellenőrizni tudják a sérült memóriákat DRAM vagy forrasztási pont szintjén.

Share on Facebook

Minden történet után egy dolog biztosra vehető; valamikor hamarosan, számítógépe valamelyike, vagy annak bizonyos főalkatrésze, meg fogja adni magát és meghibásodik. A táblázatban szemléltetjük a legvalószínűbben bekövetkezhető eseteket.

Legáltalánosabb problémák:
26% PSU – tápegység és árammal kapcsolatos témák
23% Rossz szerkezet és felhasználói nemtörődömség
13% Hűtőborda vonatkozású témák
15% Szerelés és mozgatás
10% Villámcsapás, légköri zavarok
3% Számítógép kegyetlenség
6% USB vonatkozások
2% Órajel átállítás

USB hibák

Az USB flash tároló szétolvadt a kezemben…”

A következő esetet első kézből tapasztaltuk meg.: Iserősünk, egy USB pendrive-ot csatlakoztatott adatátvitel céljából egy Pentium 4-es számítógépbe, amikor a felugró menüvel egyidejűleg a számítógép is csendes nyugovóra szenderült. Szükségtelen mondani, hogy az alaplaptól kezdve a processzoron át az összes optikai meghajtó leégett. Az USB csatlakozót illetően soha nem mertük újra kipróbálni.

Volt szerencsénk néhány alkalommal megtapasztalni Windows XP rendszer összeomlását is, miután USB készüléket csatlakoztattuk a gépre, melynek addig látszólag semmi baja nem volt.

USB okozta balszerencse és rövidzár relatíve ritka a hibalistán szereplő többi ponthoz képest, de azért kaptunk egy kevés észrevételt az USB-vel kapcsolatosan is. Ezekben az esetekben a meghatározó tényező a puszta véletlen. Egy berendezés hónapokig vagy akár évekig működhet tökéletesen egy rendszeren, amikor egy következő csatlakoztatásnál tönkreteszi azt.

Az USB esetében az a probléma, hogy jóval több teljesítményt ad át, mint a legtöbb I/O interfész, így egy rövidzárnak súlyos következményei lehetnek a számítógép többi részét illetően, főként, ha az alaplap nincs felszerelve megfelelő szintű biztosítékokkal. Egy másik magyarázat az USB természetéből fakadóan az, hogy lehetséges a gép bekapcsolt állapotában történő rácsatlakozás illetve lecsatlakozás. Így a többi I/O interfészhez képest sokkal többet van használatban, ami a megnövekedett igénybevétel miatt hozzájárul a gyorsabb kopáshoz és anyagfáradáshoz, megnövelve egy elektromos szerencsétlenség valószínűségét.

Hogyan előzzük meg a számítógép fentiekhez hasonló tönkremenetelét?

Valójában nagyon nehéz elkerülni a hasonló meghibásodást, mindamellett azt sem ajánljuk, hogy ne használjunk többé USB csatlakozású alkalmazást. A legjobb út az USB alkalmazások biztonságát illetően vélhetően az, ha rendkívül óvatosan járunk el a csatlakoztatás, illetve lecsatlakoztatás során.

Érdekesség, hogy számos ügyfelünk jelzett problémákat különösen a front USB csatlakozóval ellátott számítógépek esetén, így érdemes lehet ezeknek gépek alkalmazását újragondolni. Javasoljuk USB hub alkalmazását az asztalon, vagy egy USB csatlakozós hosszabbító kábel beszerzését arra az esetre, ha sűrűn használjuk USB berendezésünket.

Hibás tápegység

Egyszerű szó, de töltve van rengeteg romboló potenciállal. A hibás tápegységek messze a legáltalánosabban előforduló okozói a számítógépek tönkremenetelének.

A számítógépek tönkremeneteléről szóló történetek több mint 30%-ért a hibás tápegységek a felelősek, és jó pár év pcszervizben töltött év után csodálkozunk, hogy nem magasabb az érték. Gépet gép után hoztak vissza javításra az üzletbe azzal az emlékezetes mondattal: „Egyszerűen nem kapcsol be.” vagy „Láttuk, hogy elfüstöl a hátulja, azért rendbe tudják hozni, ugye?”

Íme egy tipikus történet a fényes világítás, nagy füstgomolyag esetéről:
„… A kedves ügyfél bejött az üzletbe mondván a PC egyáltalán nem indul. Természetesen a tápegységre gyanakodtunk de bárhogy is le kellett tesztelni. Csatlakoztattuk a gépet a hálózathoz, bekapcsoltuk, mire megvilágított egy felvillanó fény. A tápegység csakugyan meghibásodott, tönkrevágott az alaplapon egy térvezérelt tranzisztort és kiégette az 512MB-os PC3200 RAM-ot is..”.

Az, hogy a tápegység az egyik legveszélyesebb PC alkatrész nem kellene, hogy meglepetés legyen. Mindazok után, hogy feladata a masszív fali feszültség átalakítása a modern PC-k bájt méretű 12, 5 illetve 3.3V egyenáramú alkatrészeihez történő áram eljuttatása.

Tápegység hibák:
Amikor egy tápegység meghibásodik, gyakran küld véletlenszerű jelzést a rendszeren keresztül, tönkretéve (és néha leégetve) a számítógép értékes alkatrészeit.

Sajnálatos módon, rengeteg tápegységet ismeretlen gyártók szállítanak, kevés minőségi ellenőrzés és olcsó csomagolású rendszerbe építve. Mindennek eredménye a rendszeresen, hasznos élettartam előtt meghibásodott számítógép.

Processzor hűtés

Rövidzárlat

Sztatikus elektromosság

Sztatikus lökések…hoppá!

Mindannyian hallottunk a sztatikus elektromosság és a számítógépes rendszerek veszélyeiről, akár hisszük akár nem, néhány dolog igaz. Míg a sztatikus lökések nem feltétlenül lesznek a számítógépes alkatrészek elrontói, hiszen bizonyos áramkörben zajlanak, a tény az, hogy figyelmetlen felhasználók mellett tönkretehetik a drága gépet.

Ügyfelünk hibaleírása : „Összesen annyit csináltam, hogy leültem az éppen működő gépem mellé, és hoppá!. Amikor rátettem a kezemet az egérre, akkor az egér sztatikusan feltöltődött, miközben egy kicsit engem is megrázott. Az egér és a billentyűzet nem működtek tovább és észrevettem, hogy az egér elkezdett felmelegedni. Újraindítottam a PC-t, de amikor újrabootolt, nem működött sem, az egér sem a billentyűzet. Ezután, az egér annyira felmelegedett, hogy nem lehetett hozzányúlni!”

Míg az átlagos sztatikus kisülés nem tűnik komolynak, mint például, amikor egy ipari szőnyegen történő átsétálás után az ajtókilincshez érünk, a tény az, hogy ezek a kisülések olyan feszültséget generálhatnak, ami a kényes elektromos alkatrészek teljes sérülését okozhatja. Ezen elektromos alkatrészek minimális áramfelvételre és erősen kifinomult alkalmazásokra lettek tervezve. Az emberi test jóval több elektromos ellenállás tárolására alkalmas, mint egy átlagos IC.

Miközben az emberi test „fel van töltve” és óvatlanul megérint valamit a PC belsejében fájdalmas, és rendkívül költséges lehet.

Hogyan előzzük meg a számítógép fentiekhez hasonló tönkremenetelét?

Ha bármilyen oknál fogva a gép belsejében kell valamit dolgozni, gondoskodni kell a kellő földelésről, ami az emberi test által összegyűjtött sztatikus elektromosságot el tudja vezetni. Nyilvánvalóan az antisztatikus csuklópánt remekül szolgál erre a célra, habár nem nélkülözhetetlenek. Elégséges egy feszültség alatt a közelben lévő tápegység, melynek fémlemezét megérintve elvezeti az összes nagyobb sztatikus töltést, ami az emberi testben összegyűlt. Ennek a műveletnek a megismétlése az asztaltól való minden távozás előtt remekül megoldja sztatikus feltöltődés problémáját.

Nem szabad gyapjú szvettert viselni. A gyapjú szvetterek tönkreteszik a számítógépeket. És a macskák… a macskák sétáló sztatikus bombák. Távol kell tartani őket a számítógépes rendszerektől.

Overlocking azaz Számítógép tuning

Listánk végső pontja a felhasználóval zárul, aki “brutális” dolgokat művel a számítógéppel. Igen az overclockingról beszélünk azaz a számítógép teljesítménynöveléséről.

Ez a folyamat manapság annyira rutinműveletté vált, hogy nehéz elhinni vannak következményei; habár ne felejtsük el, az órajel átállítása érvényteleníti az összes hardver gyártó garanciáit. Amennyiben a gyártó biztosít szoftver eszközöket az órajel átállítás megkönnyítése érdekében, az csak könnyebbé teszi a garancia érvénytelenítését, ugye?

Az órajel átállítás az alkatrészekre extra terhelést ad, illetve növeli az elektromos feszültséget, ami az órajel átállítás feltétele. Mindez az érintett alkatrészek élettartamának rövidülésével jár, habár azonnal nem teszi őket tönkre.

Ahogy írtuk , nehezen lehet gyorsan tönkretenni a számítógépet az órajel átállítással, bár elképzelhető, ha sokkal megnöveljük azt. A sikeres órajel átállítás sok türelmet igényel. A teljesítményszint azonnali nagymértékű megnövelésének kísérlete egyszerűen katasztrófához vezet.

Hogyan előzzük meg a számítógép fentiekhez hasonló tönkremenetelét?

Hát, nem célszerű órajel átállítást végezni a számítógépen. Rendben, a viccen túl, az overclockingot körültekintően kell végezni. Tanulmányozni kell, hogy mások mit és hogyan csináltak, (számos kitűnő útmutatás érhető el a világhálón többek között a www.pcszerviz.com/blog -on is ) illetve figyelmesnek kell lenni. Nem szabad elfelejteni, hogy az órajel átállítás művelete a garancia elvesztésével jár, tehát nincs biztonsági tartalék a órajel átállítás definíciójával kapcsolatosan.

Távtartók

Míg a legtöbb kritikus számítógép alkatrészt úgy gyártják, hogy csak egyféleképpen lehet csatlakoztatni, mégis van néhány teljesen döntő dolog a PC szerelés vonatkozásában, mely nem szükségszerűen ismert az újonc számítógép felhasználók körében. Például, meg lehet említeni az alaplapba történő csavarozáshoz használt fém távtartók alkalmazását.

„.. miközben az alaplaphoz csatlakoztattam, elfelejtettem a fém távtartókat alkalmazni. Az első bootoláskor semmi nem jelent meg a képernyőn. Kilépés, rendben. Újrabootolás a csatlakozások ellenőrzése után. Ezúttal is semmi, mindamellett a házból izzó és egyre világítóbb fény tör elő. Ellenőrzés után meglepetés, véletlenül egy kis chip világít egyre jobban…ajaj.”

Kevesebb dolog végez egy alaplappal gyorsabban, mint az alaplapnak a csupasz számítógép házhoz történő rögzítése. (Ehhez javasoljuk áttekinteni a www.pcszeriz.com cikkét a Hogyan készülnek az alaplapok – Egy gigabájtos gyárlátogatás címmel.) Az egész felfogható úgy is, mint egy keményhuzalos rövidzár. Az olvasói észrevételekben általánosan visszatérő téma volt a nem megfelelően beültetett memória is.

UPS (Szünetmentes tápegység)

Ahhoz, hogy a számítógép jó állapotban maradjon, nagyban hozzájárul, a csatlakoztatott áram minősége. Elektromos lökéshullámok, áramszünet, újraindító áramkör, nem megfelelő kábelek együttesen járulnak hozzá a szeretett gép romlásához.

„Egy napon a házban valahol rövidzár keletkezett, és az egyetlen hely, ahol földelés volt …ahogy az szintén sejthető… a számítógépem. Édesanyám megérezte a füstöt, lerohant a lépcsőn, majd a nappaliba érve vastag fekete felhőbe ütközött. A számítógépből lángok csaptak fel a felső ventilátor szellőző irányából körülbelül 25 cm magasan. UPS szünetmentes tápegység nem volt…

Lehet vitatkozni azon, hogy ezt a kategóriát közösen kellene tárgyalni a tápegység meghibásodásaival, de mi szerettünk volna különbséget tenni abban, hogy a pocsék elektromos áram még a legjobb tápegységet is démonná tudja változtatni.

Hogyan előzzük meg a számítógép fentiekhez hasonló tönkremenetelét?

Minden számítógépes rendszert legalább megfelelő elektromos lökéshullám elleni védelemmel kellene ellátni. Még jobb megoldás, ha a felhasználó megengedheti magának az UPS – szünetmentes tápegység beszerzését. A legjobb védelmet az nyújtja, ha olyan szünetmentes tápegység kerül az értékes számítógépbe, ami biztosítja, hogy a betáp feszültség állandó legyen.

Villámcsapás okozta kár

„…a helyettesem háza a villámcsapás miatt sérült meg, a számítógépe, pedig teljesen tönkrement, soha nem működött többé.”

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a villámcsapások súlyos károkat okoznak az elektromos alkatrészekben, berendezésekben, különösen a számítógépben és annak modemjében.

„Felhős nap volt, a szomszéd faluban villámlott. Mivel én közel lakom , ezért a telefonvonalaim a szomszéd faluba csatlakoznak. Elektromos lökéshullám érkezett…a modemem lángra kapott.”

A villámcsapás komoly elektromos lökéshullámot tud generálni az épületekbe csatlakozó elektromos és telefonos hálózatokon. Hosszú távolságon a lökéshullámok elhalnak, de rövidtávon, pusztító erővel hatnak.

„…igen az XBOX, a DSL modem, a hálózati hub és minden hálózati adapter tönkrement a házban, amikor a villám belecsapott a külső telefonvezetékbe. Ennek következtében „sült” meg a modem, a hub, és a hub kiesése miatt az összes épületben található NIC hálózati csatoló beleértve az XBOX-ban találhatót is.

Gyakran a modemek, és más telefonvonalhoz kapcsolódó berendezések sokkal sebezhetőbbek a villámcsapás okozta sérülésekre, mint más számítógép alkatrész, melyek természetesen a jobban védett elektromos hálózattól függenek. Természetesen, ha a modem be van építve az alaplapba, az nem túl előnyös villámcsapás során.

Hogyan előzzük meg a számítógép fentiekhez hasonló tönkremenetelét?

Emlékszünk még arra, amikor édesanyánk gyermekkorunkban arra figyelmeztetett, hogy ne nézzünk televíziót vihar idején? Igaza volt (a legtöbb esetben). Nem célszerű számítógépet használni akkor, amikor villámcsapás van a közelben, és a biztonság kedvéért javasolt lecsatlakoztatni a modemet a telefonos hálózatról. Ha feltétlenül szükséges, akkor inkább a TV-t nézzük, mint a számítógépet, mert a TV-t könnyebb kicserélni.

Ha olyan területen vagyunk, ahol a villámcsapások gyakori jelenségek, szükségesnek tartanánk egy megfelelő minőségű UPS szünetmentes tápegység beszerzését, amely folyamatosan felügyeli és megszabja az áramfelvételt, rendelkezik elektromos lökéshullám elleni telefonvonal/hálózat kábelvédelemmel. A hirtelen magas áramfelvétellel és más egyéb villám által okozott az elektromos, telefonos vagy LAN helyi hálózati modem kábelén terjedő elektromos veszéllyel szemben biztonságot nyújt

Share on Facebook