A túlhúzás témakörével a Pcszerviz.com minden új processzor, alaplap, memóriakártya vagy videokártya áttekintése során foglalkozik, egy olyan témáról van szó, ami nagyon kedves és közel áll szerkesztőségünk szívéhez. Mint nyilván sejthető, a témával kapcsolatos gyakori kísérletezéseknek köszönhetően, elég jó képpel rendelkezünk arról, hogy mi működik és mi nem a túlhúzás világában.

A videókártya túlhúzása számos előnyt jelenthet a játék vagy benchmarking rajongóknak. A processzorokhoz és rendszermemóriához hasonlóan, minél gyorsabban képes a videokártya grafikai processzora és a videó memória az információ feldolgozására, annál jobb. Az egyenletesebb keretsebességek és jobb benchmark-ok megjelenése hamarosan várható.

A Pcszerviz.com egy minden részletre kiterjedő összehasonlításban vizsgálja, hogyan működik egy modern videokártya túlhúzása. Jelen útmutató az elmélettől a gyakorlaton át, az ATI-tól az nVidia-ig, az alap túlhúzási ötleteken keresztül és a BIOS szoftveres frissítésig mindent tartalmaz. A CPU, alaplap és memória túlhúzásának vonatkozásában, kérjük, olvassa el vonatkozó útmutatónkat, mely itt érhető el.

Hogyan működik egy videokártya túlhúzása?

A videokártyáknak három fő paramétere van, ami befolyásolja a teljesítményüket, a GPU (Graphics Processing Unit) – grafikus vezérlő központi egységének magsebessége, videokártya memória sebesség és a videokártya és a rendszer többi része (például AGP vagy PCI Express x16) közötti interfész átviteli sebessége. A videó interfésszel kapcsolatban nem sok mindent lehet tenni, azonban a mag és memória sebességeket, egy számítógép processzorához és fő memóriájához hasonlóan, meg lehet változtatni.

A videokártyák grafikus magja (vagy GPU) kezeli az összes aktuális 3D-s videorendszer adását. A túlhúzás nyilvánvalóan segít a videokártyának a poligonok gyorsabb kirajzolásában, növelve ezzel a 3 dimenziós teljesítményt.

A videó memória úgy kapcsolódik a GPU-hoz, mint a számítógép fő memóriája a processzorhoz, eltárolja a videó adatokat, és amikor szükség van rájuk, akkor beadja őket a grafikus magba. Minél gyorsabban megy a memória, annál kevesebbet kell várni a GPU-ra, tehát a VRAM túlhúzásával szintén jelentős mértékben nő a 3D teljesítmény.

Könnyen kitalálható, hogy a legdrámaibb előnyre a grafikus mag és a memória együttes túlhúzásával lehet szert tenni, mivel mindkettő üdvözli, ha a másik teljesítménye nő.

A túlhúzással okozható-e kár a videokártyában?

Igen, azonban a felhasználónak komoly hibát kell vétenie ahhoz, hogy valamilyen kár keletkezzen, és még akkor sem valószínű….de nem lehetetlen. A túlhúzással egyetlen módon lehet tönkretenni egy modern videokártyát, mégpedig a mag és memória sebességek gyári értéknél magasabbra történő állításával majd azt követően benchmark-ok futtatásának a megkísérlésével. Mivel a legújabb nVidia és ATI típusú kártyák a GPU-t hővédelemmel biztosítják a károsodás ellen, emiatt még valószínűtlenebb egy újabb kártya tönkretételének az esélye. Jelen cikk útmutatásainak a betartása mellett, nincs szükség idegeskedni a hardversérüléseket illetően.

Az Nvidia szemben az ATI márkával és a túlhúzás

Mint bizonyára a legtöbb olvasó számára ismeretes, az nVidia és az ATI a videókártya piac két „egy tonnás gorillája”. Ez a két örökké tartó erőmű tör lándzsát már évek óta újra és újra a videó piac első helyének a megszerzéséért. Pillanatnyilag az ATI birtokolja az átfogó teljesítmény koronáját, de ennek az útmutatónak az írásakor az nVidia keményen szorongat a hasznot hajtó középkategóriájú piacon a 6600GT GPU típusával.

Mivel bármely korábbi számítógép 95%-os eséllyel, e két cég valamelyikének a videokártyáját használja, emiatt jelen cikkünk elsősorban e termékek, túlhúzásával foglalkozik. Míg az ATI és nVidia videokártyák túlhúzásának az elsődleges célja és hatása ugyanaz, a szoftver és még inkább az alkalmazott eljárások különbözőek lehetnek, ezért mindkét cég kártyái külön részben vannak taglalva.

Mindegyik cég legújabb videokártyái hajlamosak arra, hogy jól túlhúzhatóak legyenek, bár a történelmi előzményeket figyelembe véve az nVidia ebből a szempontból előnnyel bír. Az ATI néhány előző-generációs kártyája bizonyos túlhúzás elleni zárral lett ellátva, aminek következtében a mag és a memória óra sebessége egy 3D alkalmazás vagy játék elindítását követően hamarosan visszaállt a gyári beállításra. Erről többet a cikk későbbi részeiben.

A videokártya meghajtók frissítése.

Egy videokártya túlhúzásának megkezdése előtt az első teendő a kártyához tartozó legfrissebb meghajtó beszerzése. Az NVidia ForceWare és az ATI Catalyst meghajtók univerzálisak, abban a vonatkozásban, hogy a saját cégeik által gyártott videokártyák mindegyikével kiválóan működnek. Az egyetlen tennivaló a kártya gyártó weblapjának a meglátogatása és a legutolsó verziójú meghajtó letöltése, majd telepítése. Meg kell jegyezni, hogy jelen cikk írásakor, a cikkben a túlhúzáshoz használt RivaTuner alkalmazás legfrissebb kiadása nem működött teljesen az ATI Catalyst 5.5-ös meghajtó sorozatának a legfrissebb kiadásával, habár túlhúzási célokra kiválóan funkcionált. Az olvasóknak ajánlható a Catalyst 5.4 verziójú meghajtó használata a tökéletes funkcionalitás végett, a megfelelő frissítés megjelenéséig.

Benchmarking és túlhúzás

Ez a cikk feltételezi, hogy az olvasók már ismerik (vagy legalábbis tudatában vannak a létezésével) az általános 3D teljesítmény benchmarking programokat, mint például a 3DMark05 nevűt.

Annak érdekében, hogy túlhúzással a legjobbat lehessen kihozni az ATI vagy nVidia videokártyákból, következetesen ismétlődő 3D benchmark-ra van szükség, például a FutureMark’s 3DMark 2001SE vagy 3DMark05 felhasználásával, az új beállítások tesztelésére minden olyan alkalommal, amikor változik a mag vagy memória sebesség.

Mivel a legtöbb modern videokártya lassabb sebességgel fut egy a Windows Asztalhoz hasonló 2D kép megjelenítésekor, akkor az a tény, hogy egy kártya megfelelően képes megjeleníteni az Asztalt, amikor túl van húzva, valójában nem tekinthető megfelelő tesztnek a számítógép videokártya stabilitását illetően. Egy túlhúzott kártya stabilitásának igazi tesztjéhez egy teljes képernyős 3D benchmark teljes, hibamentes futtatása szükséges.

Le kell tölteni a 3DMark 2001SE vagy 3Dmark 2005 szoftvert. Egy nVidia 5xxx vagy 6xxx sorozatú kártyához, vagy egy Radeon 9xxx vagy Xxxx sorozatú kártyához, célszerű a 3DMark05 szoftvert használni, egyébként a 3DMark 2001SE használható.

A 3DMark telepítése után le kell futtatni (egy nem túlhúzott) rendszert a benchmark körén keresztül az alapbeállításokkal. Fel kell jegyezni a végeredményt. Ez lesz az alapérték, amihez képest összehasonlításra kerül a videokártya teljesítménye a túlhúzás előtt és után.

Nvidia túlhúzás

Jó pár módon hozzá lehet kezdeni az nVidia alapú videokártya túlhúzásához. A legalapvetőbb módja az nVidia videó meghajtókba épített „Coolbits” bejelentkezés trükkös használata. Alapvetően a Coolbits trükk arról szól, hogy egy egyszerű értéket kell hozzáadni a Windows bejelentkezéshez, ami lehetővé teszi a mag és memória túlhúzását a vezérlőpult képernyőjén.

A Coolbits beállítása

A Coolbits trükk lehetővé tételéhez, a Windows XP bejelentkezést módosítani kell. A Coolbits bejelentkezés módosítása nagyon egyszerűen megy és nem fog semmilyen negatív hatása lenni.

A „Coolbits” trükk lehetővé tételéhez meg kell nyitni a Regedit-et („Start\Futtatás majd „regedit” begépelésével), majd a következő elérési utat kell választani: „HKEY_LOCAL_MACHINE\Software\NVIDIA Corporation\Global\NVTweak”.

Ha a „Coolbits” érték már meg van adva a jobb oldali mezőben, akkor duplán rá kell kattintani és az értékét háromra, kell állítani. Ha nincs megadva, akkor a jobb oldali mező egy üres részére állva az egér jobb oldali gombját meg kell nyomni és a „New\dword value” – új dword értéket kell választani. Az új értéket „Coolbits”-nek lehet nevezni, és a hármast kell megadni.

Ezután bezárható a Regedit. Most amikor az nVidia képernyő vezérlőpult megnyitásra került, akkor egy új „órafrekvencia” oldal érhető el.

Hogyan lehet túlhúzni az nVidia-át a Coolbits segítségével?

Ha sikerült aktiválni a Coolbits-ot, az nVidia alapú kártya túlhúzása már egyszerű. Meg kell nyitni a vezérlőpult „Megjelenítés” alkalmazását, majd a „Beállítások” és „Speciális” menüt. Rá kell kattintani az nVidia lógóval és a videokártya nevével ellátott fülre az nVidia videokártya vezérlő alkalmazásának eléréséhez.

A menüből pedig, a „clock frequency” – órafrekvencia opciót kell választani.

A beállítások legördülő menünél be kell állítani a „Performance (3D)” – 3D teljesítményt. Ez megadja a videokártya alapértelmezett grafikai magjának és memória órasebességét akkor, amikor 3D üzemmódban fut.

A csúszónyilak segítségével a videokártya mag és memória sebességei most már túlhúzhatóak. Az új beállítások megerősítése előtt, le kell őket tesztelni a „Test setting” – beállítások tesztje gomb segítségével. Ha egyszer a beállítások ennek a gombnak a segítségével megerősítésre kerültek, akkor a kártya az új sebességekre lesz állítva.

Kérjük megjegyezni, hogy csak azért, mert a túlhúzott beállítások jól működtek a teszten, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanazon beállítások működni fognak a játékok vagy benchmark-ok esetében is. A www.Pcszerviz.com tapasztalatai szerint úgy tűnik, hogy a teszt gomb egy kicsit túlbiztosított, tehát az olvasók talán egy kicsit többet is kisajtolhatnak a kártyáikból, mint amennyit a teszt gomb segítségével el lehet érni. Ez főként akkor van így, amikor neki kell látni egy harmadik alkalmazás túlhúzásának, erről bővebben a cikk későbbi részeiben lehet olvasni.

Az „auto-detect” – gomb „biztonságos” mértékig automatikusan túlhúzza a kártya grafikai magjának és a memóriának a sebességét. Tapasztalataink szerint ezzel a módszerrel, rendkívül közel lehet kerülni a Coolbits-ban bármelyik kártya esetében a maximálisan elérhető sebességhez. Úgy tekinthető, mint egy jó kiugrási pont.

Nem szabad azonban használni az auto-detect gombot, abban az esetben, ha a csúszónyilakat már kézzel átállították, mivel ennek következményeként teljesen furcsa eredményre lehet jutni, legrosszabb esetben, pedig összeomolhat a rendszer. A „default settings” – alapértékek beállítása gomb segítségével lehet visszaállítani a csúszónyilakat a normál, eredeti értékre.

Az „apply settings at startup” – Beállítások alkalmazása a számítógép újraindításakor gomb megnyomásával a számítógép minden egyes újraindításakor ismételten alkalmazni fogja a felhasználó által beállított órasebességet. A Coolbits segítségével mindez a legtöbb esetben jól működik. Újrabootoláskor azonban érdemes kétszeresen leellenőrizni, hogy az új beállítások megmaradtak.

Egy nVidia kártya túlhúzása a RivaTuner segítségével

A Coolbits trükkjei, melyeknek az alkalmazásával a felhasználók érvénytelenítik a berendezéseikre vonatkozó garanciát, nyilvánvalóan korlátozottak. Amennyire lehetséges az nVidia szeretné elkerülni azt, hogy a felhasználók megpirítsák a videokártyáikat.

Annak érdekében, hogy az ATI és nVidia kártyákból a legjobbat lehessen kihozni, nélkülözhetetlen egy harmadik túlhúzási alkalmazás használata. Ebben az útmutatóban, a Pcszerviz.com ugyanazt az alkalmazást fogja használni, amit az összes túlhúzással kapcsolatos videokártya vizsgálat során: RivaTuner.

A Rivatuner egy rendkívül könnyen használható alkalmazás, ami ugyanolyan pontosan képes mindkét gyártó kártyáinak a túlhúzására, és nem kell számtalan komplikációval számolni, mint a Coolbits trükkök esetében a videokártya túlhúzása során.

Ha már a Coolbits-al túl lett húzva a kártya, akkor a további lépések megkezdése előtt, meg kell nyitni a megjelenítés beállításait, és az alapértékekre kell visszaállítani a videokártya grafikai magjának és memóriájának a csúszónyilait.

Ha egyszer sikerült a RivaTuner telepítése és elindítása, akkor a felhasználókat a fő képernyő várja. A videokártya típusa és a meghajtó beállítások kerülnek megjelenítésre, számos más információs és beállító fül mellett. Innentől kezdve, minden szükséges dolog megtalálható a képernyőn.

Az nVidia videokártya túlhúzásához meg kell keresni a „driver settings” – meghajtó beállítások menüt, majd „ForceWare detected” – ForceWare észlelése opciót, ahol a „customize” – Testreszab ikonra kell kattintani. A felugró menüből az első ikont kell választani „system settings” – rendszer beállítások.

A képernyő rendkívül ismerős lesz azon olvasók számára, akik már használták a Coolbits trükköket a videokártya túlhúzásához.

A Rivatuner túlhúzás folytatása

Az első tennivaló az „enable driver level hardware overlocking” – meghajtó szintű hardver túlhúzásának engedélyezése, opció kiválasztása az alábbi csúszónyilakhoz való hozzáféréshez.

A RivaTuner-nek a továbblépéshez szüksége van a kártya alapértelmezett órabeállításának a meghatározására. Ha korábban a Coolbits volt használatban, akkor meg kell bizonyosodni arról, hogy a kártya vissza lett állítva a fent nevezett alapértelmezett beállításhoz. Ha ez végrehajtásra került, akkor a „detect now” – keresés indítása gombra kell kattintani.

A túlhúzáshoz használatos csúszónyilak és a jobb felső sarokban lévő „mode” – üzemmód legördülő menü elérhetővé váltak. Ennek segítségével lehet átváltani a „2D”, „low power 3D” – alacsony teljesítményű 3D, és „performance 3D” – teljesítőképes 3D üzemmódok között. A Coolbits-hez hasonlóan a felhasználók az idejük legtöbbjét a „performance 3D” üzemmódban fogják tölteni, mivel nincs túl sok értelme túlhúzni egy videokártyát, ha nincs használva intenzív 3D alkalmazás.

Most, hogy a grafikai mag és a memória óra csúszónyilak elérhetőek, elkezdődhet a túlhúzás. A képen látható két kis nyíl által a csúszónyilak mezőjében lehatárolt terület a túlhúzásra javasolt rész, de a legjobb tanács a beállítások fokozatos növelése, és a lépésenkénti ellenőrzés, benchmarking (erre vonatkozóan lásd a benchmarking-ról szóló lenti írásunkat). A Coolbits-hez hasonlóan minden új lépést meg kell erősíteni, a „test” – teszt gomb használatával, ami a felugró ablak alján található, mielőtt a beállítások alkalmazásra kerülnek.

A Coolbits-hez hasonlóan, csak azért, mert a túlhúzott beállítások sikeresen átmentek a teszten, még nem jelenti, hogy jól fognak működni a valós játékok és benchmark-ok futtatásakor is.

Az Nvidia túlhúzásának nehézségei: Biztonsági hővédelem

Noha mind az ATI és nVidia a processzorba égetett egyfajta „biztonsági hővédelemmel” van ellátva, így előzvén meg a túlhúzás (vagy egyéb körülmény miatt) által generált túlzott hő okozta sérüléseket, az nVidia alkalmazása hajlamosabb arra, hogy kicsit érzékenyebb legyen, mint az ATI kártyák.

Ritkán lehet látni a túlzott hőmérséklet okozta kezdődő hibajeleket vagy vizuális hiányosságokat egy jelenlegi vagy korábbi generációjú nVidia kártyán. Ez annak köszönhető, hogy a videó mag automatikusan lelassítja magát mielőtt a videokártya, olyan feszültségi állapotba kerülne, hogy azon előjönnének a hibák. Ezek alapján a kedves olvasók könnyen el tudják képzelni, hogy a beépített hővedelemnek köszönhetően az nVidia kártyák elérhető maximális túlhúzhatósága meghatározott és jóval idegesítőbb, mint más esetben lenne.

Amikor a Coolbits használatával történik egy nVidia kártya túlhúzása, akkor nincsen semmi jelzés arra vonatkozóan, hogy a biztonsági hővédelem aktiválódott, így csak egyféleképpen lehet tudomást szerezni arról, hogy a kártya hőmérséklete túl magas, mégpedig a benchmarking eredmények romlásából. Ha x MHz benchmark esetében az eredmények normálisan növekednek, de x+5MHz esetében hirtelen több száz pontot esnek, akkor a hővédelem bekapcsolt. Az idegeskedés akkor kezdődik igazán, amikor a felhasználó pontosan megpróbálja meghatározni azta pontot, ahol a biztonsági hővédelem bekapcsol. Mivel a hővédelmet a hőmérséklet generálja, emiatt alapvetően nem minden alkalommal lesz ugyanaz az érték.

A legjobb tapasztalatok egy nVidia kártya túlhúzásával kapcsolatban

Ahhoz, hogy egy nVidia kártya túlhúzási potenciálját maximálisan ki lehessen aknázni, a következő eljárást célszerű alkalmazni:

1. Az nVidia videokártya túlhúzásának lehetővé tételéhez, a fent leírt utasításokat kell követni.

2. Kizárólag a videokártya magsebességét kell növelni (a memória sebességet még nem) 3-6 MHz növekménnyel, minden egyes növekmény esetében benchmarking összehasonlítást kell végezni, illetve az eredményeket el kell tárolni. „Havat”, azaz váltakozva megjelenő kis fehér részecskéket kell keresni a benchmark futása alatt, ami egyértelmű jelzése annak, hogy a grafikai mag elérte a maximális sebességét. Ha látható a „hó” akkor a benchmark nem fut le teljesen, vagy ha a benchmark eredmény misztikusan lecsökken, akkor a mag túl lett húzva.

3. A kártya lehűtése végett néhány percre ki kell kapcsolni a számítógépet, majd újra kell bootolni, és vissza kell állítani a kártyát a legutolsó biztonságos beállítási értékére. Innét a magsebességet 1 MHz-es inkrementel kell növelni egészen addig, amíg a „hó” nem jelenik meg, a benchmark nem fut le vagy a benchmark eredmények, nem csökkennek. A legstabilabb, leggyorsabb eredmény adja az nVidia kártya maximális magsebességét. Meg kell jegyezni, hogy az nVidia érzékeny biztonsági hővédelme miatt, az 5xxx vagy 6xxx sorozatú kártyák elérhető maximális magsebessége a külső feltételek függvényében változhat. Az nVidia magok esetében, általában a legjobb gyakorlat az, ha a biztonsági hővédelem bekapcsolását megelőzendő a biztonságos legjobb értéktől néhány MHz-re visszább, úgymond „elég pontos” értékre kell állítani a rendszert.  Nem szabad elfelejteni a maximális magsebesség értékének a lejegyzéséről, majd vissza kell állítani a kártyát az alapbeállításaira.

4. A kettes és hármas lépéseket követően, növelni kell a kártya memória sebességét 5-10 MHz értékkel, miközben a magsebességet változatlan értéken kell hagyni. Ezúttal a benchmark futása alatt kell „rendellenességet” keresni. A 3D rendellenesség gyakran rövid ideig megjelenő, szemmel látható csorba csíkok vagy felvillanó ábrák formájában jelentkezik a benchmark futása közben. Habár a memória sebesség növelésekor a biztonsági hővédelem bekapcsolása nem jellemző, ettől függetlenül célszerű fél szemmel a benchmark eredmények csökkenését is figyelni. Ha egyszer előjönnek a szemmel látható rendellenesség jelei, akkor vissza kell állni a legmagasabb „biztonságos” memória sebességhez és 1 MHz-es növekménnyel kell növelni az értékét, egészen addig, amíg a memória sebesség maximuma meghatározásra kerül.

5. Most pedig az igazi teszthez. A harmadik és negyedik pontban meghatározott maximális értékre kell növelni a mag és memória sebességeket, majd le kell futtatni a benchmark-ot. Ha „hó” rendellenesség vagy probléma jelentkezik a benchmark futása alatt, akkor 1-2 MHz-el vissza kell venni mind a mag és memória sebességeket, majd addig, amíg a problémák el nem tűnnek, újra kell próbálkozni. Ha a kártya stabilan futtatja a benchmark-ot, fel kell jegyezni a beállításokat, újra kell bootolni és ki, kell próbálni néhány kedvenc játékprogramot. Ha úgy tűnik, hogy azok jól futnak, akkor meghatározásra került az nVidia kártya maximális túlhúzásának értéke!

Az nVidia érzékeny biztonsági hővédelmi mechanizmusa következtében, szintén jó ötlet újrabootolni, a maximális értékről kb. 10-20 MHz-el visszaállítani a magsebességet, majd ismét benchmark-ot végezni a kártyán és összehasonlítani az eredményeket. Így teljesen biztos lesz, hogy a biztonsági hővédelem nem indult el.

Az ATI videokártya túlhúzása

Huncut riválisával az nVidiával szemben, az ATI nem tartalmaz semmiféle túlhúzási lehetőséget sem rejtve, sem nyíltan a meghajtóiban. Ez azt jelenti, hogy szükség van egy harmadik alkalmazás bevonására a cég kártyáinak a túlhúzására. Ebben a cikkben a RivaTuner alkalmazásról lesz szó, csakúgy, mint az nVidia kártyák esetében. (A hardver vizsgálatok során a www.Pcszerviz.com a RivaTuner szoftvert használja az összes túlhúzási tesztben).

Az ATI kártyák túlhúzása a RivaTuner szoftver segítségével

Ennek a könnyen használható alkalmazásnak a segítségével mindkét cég kártyái ugyanolyan könnyűséggel túlhúzhatók. Míg számos más ATI túlhúzására alkalmas alkalmazás létezik, a www.Pcszerviz.com a RivaTuner szoftvert a kombinált rugalmassága és egyszerűsége miatt kedveli igazán. A RivaTuner telepítése és elindítása után a fő képernyő jelenik meg. Kijelzésre kerül a videokártya típusa és a meghajtó, számos más információ és beállítási fül mellett. Innentől kezdve, minden szükséges dolog a képernyőn található.

Az ATI videokártya túlhúzásának elkezdéséhez, meg kell keresni, és rá kell kattintani a „Customize” – Testreszab ikonra a „target adaptor” – Cél adapter menü alatt. A megjelenő menüből ki kell választani az első ikont „low – level system settings” – alacsony szintű rendszer beállítások.

Mivel az ATI Catalyst meghajtók nem engedik a túlhúzást, ezért a RivaTuner a hardver szintnél húzza túl az ATI videokártyákat.

Az ATI túlhúzás folytatása

Az első dolog, amit le kell ellenőrizni, az „enable low-level hardware overlocking” – alacsony szintű hardver túlhúzás engedélyezése opció kijelölése a csúszónyilak hozzáféréséhez.

A RivaTuner-nek a továbblépéshez szüksége van a kártya alapértelmezett órabeállításának a meghatározására. Feltételezve, hogy semmilyen más túlhúzási szoftver nem volt alkalmazásban az ATI kártyán, rá kell kattintani a „detect now” keresés most gombra. Máskülönben hagyni kell, hogy a rendszer újrabootoljon és végrehajtsa a keresést.

Most, hogy a grafikai mag és a memória óra csúszónyilak elérhetőek, elkezdődhet a túlhúzás. A képen látható két kis nyíl által a csúszónyilak mezőjében lehatárolt terület a túlhúzásra javasolt rész, de a legjobb tanács a beállítások fokozatos növelése, és a lépésenkénti ellenőrzés, benchmarking (erre vonatkozóan lásd a benchmarking-ról szóló lenti írásunkat). Minden új lépést meg kell erősíteni, a „test” – teszt gomb használatával, ami a felugró ablak alján található, mielőtt a beállítás alkalmazásra kerülne.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy csak azért, mert a túlhúzott beállítások sikeresen átmentek a teszten, még nem jelenti, hogy jól fognak működni a valós játékok és benchmark-ok futtatásakor is.

Alacsony szintű túlhúzás

Az ATI videokártya túlhúzása előtt, le kell nyomni a képernyő alján található „more” – több gombot az „ATI low level overlocking properties” – ATI alacsony szintű túlhúzási tulajdonságok ablak megjelenítéséhez.

A „Clock frequency generation accuracy” – órafrekvencia generálás pontossága opciót „high” – magas értékre kell változtatni. Normális esetben a RivaTuner csak az ATI kártyák mag és memória sebességét növeli 5-7 MHz növekménnyel, de ezzel a beállítással, a felhasználók 1 MHz –es pontos inkrementet tudnak beállítani mindkét kártya esetében.

Az ATI videokártyák túlhúzásának legjobb tapasztalatai

Ahhoz, hogy egy ATI kártya túlhúzási potenciálját maximálisan ki lehessen aknázni, a következő eljárást célszerű alkalmazni:

1. Az ATI videokártya túlhúzásának lehetővé tételéhez, a fent leírt utasításokat kell követni.

2. Kizárólag a videokártya magsebességét kell növelni (a memória sebességet még nem) 3-5 MHz növekménnyel, minden egyes növekmény esetében benchmarking összehasonlítást kell végezni, illetve az eredményeket el kell tárolni. „Havat”, azaz váltakozva megjelenő kis fehér részecskéket kell keresni a benchmark futása alatt, ami egyértelmű jelzése annak, hogy a grafikai mag elérte a maximális sebességét. Ha látható a „hó” akkor a benchmark nem fut le teljesen, vagy ha a benchmark eredmény misztikusan lecsökken, akkor a mag túl lett húzva.

3. A kártya lehűtése végett néhány percre ki kell kapcsolni a számítógépet, majd újra kell bootolni, és vissza kell állítani a kártyát a legutolsó biztonságos beállítási értékére. Innét a magsebességet 1 MHz-es inkrementel kell növelni egészen addig, amíg a „hó” nem jelenik meg, a benchmark nem fut le vagy a benchmark eredmények, nem csökkennek. A legstabilabb, leggyorsabb eredmény adja az ATI kártya maximális magsebességét. Nem szabad elfelejteni a maximális magsebesség értékének a lejegyzéséről, majd vissza kell állítani a kártyát az alapbeállításaira.

4. A kettes és hármas lépéseket követően, növelni kell a kártya memória sebességét 5-10 MHz értékkel, miközben a magsebességet változatlan értéken kell hagyni. Ezúttal a benchmark futása alatt kell „rendellenességet” keresni. A 3D rendellenesség gyakran rövid ideig megjelenő, szemmel látható csorba csíkok vagy felvillanó ábrák formájában jelentkezik a benchmark futása közben. Ha egyszer előjönnek a szemmel látható rendellenesség jelei, akkor vissza kell állni a legmagasabb „biztonságos” memória sebességhez és 1 MHz-es növekménnyel kell növelni az értékét, egészen addig, amíg a memória sebesség maximuma meghatározásra kerül.

5. Most pedig az igazi teszthez. A harmadik és negyedik pontban meghatározott maximális értékre kell növelni a mag és memória sebességeket, majd le kell futtatni a benchmark-ot. Ha „hó” rendellenesség vagy probléma jelentkezik a benchmark futása alatt, akkor 1-2 MHz-el vissza kell venni mind a mag és memória sebességeket, majd addig, amíg a problémák el nem tűnnek, újra kell próbálkozni. Ha a kártya stabilan futtatja a benchmark-ot, fel kell jegyezni a beállításokat, újra kell bootolni, és ki kell próbálni néhány kedvenc játékprogramot. Ha úgy tűnik, hogy azok jól futnak, akkor meghatározásra került az ATI kártya maximális túlhúzásának értéke!

Egy szóval a videokártya BIOS frissítéséről

A túlhúzáson felül, létezik még egy (potenciálisan veszélyes) módja a videokártya teljesítményének a növelésére: a videokártya BIOS frissítése egy másik típussal.

Mielőtt egy operációs rendszer, például Windows XP betöltődik, és a szoftver meghajtók átveszik a videokártya funkcióinak vezérlését, a videó BIOS inicializálja a kártyát. Mihelyt feszültséget kap az alaplapról, a BIOS aktiválja a kártyát és azonosítja magát az alaplap BIOS-a felé.

Ennél a pontnál a grafikai processzor és a videó memória órasebességeket is beállítja a BIOS, bár ha az operációs rendszer betöltődött, akkor ezeket felülírhatják a meghajtók vagy egyéb más alkalmazások.

Manapság az egyesített videó meghajtók idejében, ahol az ATI és nVidia – hoz hasonló gyártók minden videó termékükhöz egyetlen meghajtót szolgáltatnak, annak módja, ahogy a videó meghajtók kommunikálnak a kártyával, szintén a BIOS által kerül azonosításra. Így „new” – új tulajdonságokat lehet aktiválni ugyanazon a grafikai processzoron különböző BIOS-ok használatával.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden videokártya tudja használni, vagy képes előnyt kovácsolni ebből az eljárásból. A legáltalánosabb indok egy adott kártya videó BIOS-ának a frissítésére az ATI és nVidia által gyakran a GPU magokba épített mesterséges termék divízió létesítése. Bármelyik cég termékeinek különböző „megkötői” gyakran pontosan ugyanazt a GPU-t használják, azonban eltérő BIOS beállítás mellett, amivel a meghajtók vannak informálva arról, hogy milyen mag és memória órasebességet kell használni.  A BIOS/meghajtó kombináció képes a grafikai processzor bizonyos tulajdonságainak a tiltására vagy engedélyezésére.

Nagyszerű példákkal lehet találkozni néhány ATI 9800-as sorozatú grafikai kártya esetében. Bizonyos 9800-as Pro kártyák, különösen a 256 MB alaplapra épített memória esetén, gyorsabb 9800 XT GPU van használatban, azonban szoftveresen le van korlátozva a 9800 Pro lassabb gyári sebességeire. Ezeknek a kártyáknak a frissítése a 9800 XT BIOS képével nemcsak az alapsebességet növelné, de néhány lezárt meghajtó tulajdonságot is felszabadítana, mint például a hőmérséklet monitoring.

Share on Facebook

Mostanság nincs két azonos memória, így a felhasználónak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen sajátosságok a legjobbak egy Intel vagy AMD PC számára, ha a legjobb teljesítményt szeretné kihozni a beruházásából.

Amikor az Intel piacra dobta az i865PE/i875P „dual core” – kétmagos processzorait, az Intel Pentium 4C processzorok mellett, akkor a memóriák világa örökre megváltozott. Azzal, hogy a DDR memóriavezérlő képessé vált két csatornát futtatni, a Pentium 4 többé már nem volt korlátozva a memória átviteli sebesség vonatkozásában, mint ahogyan az i845 sorozat esetében még az volt.
Az egycsatornás DDR chipkészletek, mint például az i845PE, a Pentium 4 processzor által kívánt memória átviteli sebességnek csak a felét tudta biztosítani, az egycsatornás memóriavezérlő miatt.
Mivel az új 800 MHz-es FSB Pentium 4 processzorok lehetővé tették a felhasználók számára, hogy soha nem látott magasságokba törjenek a busz sebesség vonatkozásában, sok memóriagyártó megpróbált előnyt kovácsolni a helyzetből azáltal, hogy a „nagysebességű” memóriák minden egyes növekedési fázisában piacra dobta az aktuális terméket.
Sajnos ahhoz, hogy a memória frekvenciát ugyanazzal a sebességgel lehessen futtatni, mint az FSB-t (vagy 1:1 arány mellett), szinte minden nagysebességű DIMM (Dual Inline Memory Module – Duál belső memória modul) esetében nagyon laza időzítéssel kell rendelkezni. Gyakran, ezek az időzítések annyira lassúak, mint a 3-4-4-8!
A következőhöz lehet hasonlítani a dolgot, egy olyan kocsit, amit gyorsulási versenyre építettek azonnal haláli szupersebességet tud elérni, azonban képtelenség úgy manőverezni, mint egy Forma1-es versenykocsit.  Hasonlóan ahhoz, ahogy az F1-es kocsi nagyon jó a kanyarokban, azonban tönkrevernék a gyorsulási versenypályán. Más szóval, a jelenlegi nagysebességű memória modulok kizárólag egy dologra lettek építve, az pedig a csúcssebesség, ahol az időzítéssel nem sokat foglalkoztak.
A memória időzítés a teljes rendszer teljesítményének vonatkozásában játszik kulcsszerepet. Még inkább a 3D alapú alkalmazásokban, aminek nincs túl nagy szüksége a memória átviteli sebességre, annál inkább a számítógépen belül a különböző hardveregységek gyors elérésére.

Összezavarodott a memóriaidőzítésekkel kapcsolatban?

Ha valaki a memóriaidőzítésről beszél, akkor alapvetően arról van szó, hogy a rendszernek mennyi ideig kell arra várnia, hogy a memória készen álljon az adatok szállítása vagy megérkezése előtt.

A memóriaidőzítésre úgy lehet gondolni, mint ahogyan az emberek egy Mc Drive étteremhez hasonló helyen dolgoznak; a felhasználó leadja a rendelését, majd megvárja, hogy az étel elkészüljön. Minél kisebb az időzítés, annál gyorsabban képes a számítógép (és annál gyorsabban érkezik a megrendelt étel is) adatokat szerezni a memóriából, és végül annál gyorsabb lesz a PC is.

Ez az ökölszabály vonatkozik arra is, ha Intel vagy AMD alapú rendszerről van szó. Mivel miért nem létezik alacsonyabb időzítés, mint a 2-2-2-5, JEDEC (a memóriavezénylő test), nem lehetséges a jelenlegi dinamikus memória technológiákat 0 vagy 1 értéken futtatni?

Az időzítésekkel kapcsolatban általános megállapítás a négy számjegyű, kötőjellel elválasztott jelölés, (például 2-2-2-5). Az első szám mindig a CAS (Column Address Strobe-Oszlop cím választó impulzus) latencia, mint általában a legfontosabb adat.
Sorban a következő a RAS-ről a CAS-re vonatkozó késleltetés (Sor cím választó impulzus), RAS előfeltöltés és előfeltöltés késleltetésre történő művelet (ami mindig a legutolsó és legnagyobb szám).

A bal oldali képen látható néhány elengedhetetlen DDR333 memória memóriaidőzítés diagramja. Ha a fenti képet vesszük minden vonatkozó elterjedt memória alapjául, azt gondolom, képesnek kellene lennünk ábrázolni mindazt, amit valójában az „időzítés” számai képviselnek.

A képen láthatók a CAS2, CAS2,5 és CAS3 időzítések (például CL=2 jelölés). Megjegyzés, hogy a függőleges szaggatott vonalak, amelyek az órajel emelkedését vagy csökkenését jelzik, mivel ez egy dupla RAM adat, két hasonló pont van időegységenként.

A CAS latencia egy olvasási utasítás és az első elérhető kimeneti adat közötti késleltetés. A CAS latenciát órajelben mérik. A három példa közül az utolsóban, egy olvasási utasítás, melyet T0 (Idő=0) szerint regisztráltak nem érvényes T3-ig (Idő=3).

Ha minden dolog azonos, akkor a DDR memóriakártya képes 2-2-2-5 szerint futni és a számítógép üzemeltetés élménye gyorsabbnak fog tűnni, mint a DIMM esetében, ami csak 3-4-4-8 szerint futhat. Ez azért van, mert a memóriautasításból kapott, adatszerzésből és visszaküldésből eredő késleltetés kevesebb.
Akkor kezd a dolog, zavaróvá válni, amikor valakinek lehetősége van nagysebességű memóriát alacsony időzítéssel vásárolni.

Mint ahogy minden PC3700+ jelű memória modul, amelyet eddig láttunk, konzervatív időzítéssel rendelkezik. Ha valaki úgy döntene, hogy gyors memóriát szeretne vásárolni szűk időzítéssel, attól tartok, hogy csalódott lenne, mivel nem kaphatók még ilyen modulok. Akkor mi érdek fűződik a gyors memória lassú időzéséhez? Nos a válasz valami hasonló lesz…

Miért piacvezető a gyors memória és lassú időzítés?

Erősen kompetitív piacokon, ha egy fő gyártó egy új és innovatív termékkel lép a piacra, akkor a többi versenytárs is gyorsan előjön valami hasonló megoldással. Ha valamelyik gyártó nem követi a trendet, akkor az ő termékeit „régi technikának” fogják tekinteni.

Mint mindig, minden visszaeredeztethető a pénzhez és emiatt van a következő dilemma; gyorsabb memóriát lassú hozzáférési idővel futtatni, vagy lassúbb memóriát gyorsabb hozzáférési idővel futtatni.

Két gondolati szál köthető ezekhez, az első szerint a nagysebességű DIMM (például PC4000 DDR) kárpótolhat a lassú időzítésű futásért, a processzor által biztosított átviteli sebesség mennyisége alapján. Kifejezetten azért, mert az átviteli sebesség olyan adatmennyiség, amelyet egy adott berendezésről a másikra lehet vinni.

A legtöbb DIMM-nek, ami szűk időzítéssel fut, mint például bizonyos PC3200&PC3500 modul, a memóriát alacsonyabb MHz-en kell futtatnia, mint az FSB-t. Habár extrém sebességre történő túlhúzáskor ezen DIMM-ek átviteli sebessége korlátozza a processzort. Ezzel arra gondolok, hogy amikor a processzornak nagy átviteli sebességre van szüksége, akkor a CPU-nak egy újabb órajelre kell várnia, mielőtt teljesítene, mivel a memória nem elég gyors ahhoz, hogy tartani tudná a lépést. Nagy átviteli sebesség akkor igazán előnyös, amikor olyan alkalmazással kell dolgozni, ahol rengeteg alapadatot kell feldolgozni, mint például a Photoshop vagy adatbázisok.

A másik nézőpont szerint a CAS2 típusú PC3200&3500 memóriák pótolni tudják az átviteli sebesség hiányát, mert a memóriának alacsonyabb a latenciája, ami valójában a CPU és memória között gyorsabban szállítja az adatokat.

Azon programok esetében, amelyek nem igényelnek nagy átviteli sebességet, hajlamosak többet profitálni a memória és a számítógép többi része közötti gyorsabb adatátvitelből, mint például a játékok vagy 3D alkalmazások.

El lennének ferdítve a „benchmark” összehasonlítások?

Tudom, hogy néhányan mit fognak mondani, amikor a benchmark sorozatra fognak nézni, de legyünk őszinték. A rajongó nagyobb valószínűséggel fogja túlhúzni az otthoni PC-jét, mint ami a cége webszerverét futtatja, tehát csak annak van értelme, hogy a benchmarking kizárólag azon alkalmazásokra fókuszáljon, amelyeket a leggyakrabban használnak. Ezek tartalmazzák a játékokat és az egyszerű szövegszerkesztést. Nem túl sok olyan rajongót látok, akik azért húzzák túl a számítógépüket, mert gyorsabban akarnak egy adatbázist szerkeszteni…

A teszteléshez a teszt rendszert 250 Mhz-es FSB-n fogjuk futtatni. Amikor a Corasair Twinx 4000 DIMM lesz használva, akkor a memória szinkronban „in sync” fog futni az FSB-vel, miközben 3-4-4-8 –as memória időzítése lesz. A Corsair XMS3500 CAS2 DIMM tesztelése során, meg kell jegyezni, hogy a memória 200 MHz-en fog futni (5:4 memóriaosztó lesz használva) 2-2-2-5-ös időzítéssel.

A móka kedvéért készítettünk néhány tesztet a Corsair XMS3500 CAS2 –vel is 333MHz –es órajelnél (3:2 memória volt engedélyezve) miközben az időzítés 2-2-2-5 volt.

* – A teszt során a „HyperThreading” – azaz intel processzoron belüli szálkezelő technológia engedélyezve volt.

A Winstone „Content Creation” egy rendszerszintű, alkalmazás alapú benchmark, ami a PC átfogó teljesítményét méri, miközben csúcs, Windows alapú 32-bites Windows 98, Windows 2000, Windows Me vagy Windows XP alkalmazásokat futtat.

A Business Winstone (üzleti) egy rendszerszintű, alkalmazás alapú benchmark, ami a PC átfogó teljesítményét méri, miközben a legfrissebb és legdrágább Windows alapú 32 bites Windows 98, Windows 2000 (SP6 vagy későbbi kiadású) Windows Me, vagy Windows XP alkalmazásokat futtat. A Business Winstone nem majmolja ezeket a csomagokat; szkript műveletek sorozatán keresztül valós alkalmazásokat futtat és a PC által a műveletekre fordított időt, használja fel a teljesítmény kiértékeléshez.

A Winstone 2002 benchmark-ban úgy tűnik, hogy egy kevert üzenetet kaptunk. A „Content Creation” esetében látható, hogy a rendszer egy kicsit gyorsabban teljesít, ha a memória lassabban fut, azonban a „Business Winstone” esetében szűkebb időzítéssel a szerepek felcserélődnek. Érdekes látni a rendszert 333 MHz-es memóriával futva, ami csak kicsivel lassabb, mint a csomag többi része.

A Sandrát arra tervezték, hogy egy teljes rendszer és különböző komponensek elméleti teljesítményét tesztelje. Bár a számok teljesen elméletiek és talán nem képviselik a valós teljesítményt. A nagyobb számok jobb teljesítményt képviselnek.

Nem kellene, hogy meglepetést jelentsen itt, hogy a leggyorsabb memóriával rendelkező rendszernek elérhető a legnagyobb átviteli sebessége. A Sandra valójában nem nagyon veszi figyelembe a memóriaidőzítéseket.

A PCMark használható asztali PC-ken, laptopokon, és még munkaállomásokon is teszteli a mindennapos otthoni és irodai számítástechnikai szolgáltatásokat. A PCMark különösen megterheli a CPU-t, memória alrendszereket, grafikai alrendszereket, merev meghajtókat, Windows XP GUI (ha WinXP van használatban), video teljesítményt de még a laptop akkumulátort is.

A PCMArk is ugyanazt mutatja, mint a Sandra, amikor a rendszer a memóriát szinkronban futtatja az FSB-vel.

A DirectX8 támogatás új grafikával történő kombinálásakor ismét jó átfogó rendszer benchmark-ot produkál. A 3DMark2001 SE a legnagyobb 3D gyorsító és processzorgyártókkal kooperálva született meg, annak érdekében, hogy egy megbízható diagnosztikai eszköz álljon rendelkezésre. A sorozat a 3D játékteljesítményt demonstrálja azáltal, hogy való világ játéktechnológiát használ a rendszer igazi teljesítő képességének a teszteléséhez. A teszt tartalmazza: DirectX8 Vertex Shaders, Pixel Shaders és Point Sprites, DOT3 és Environment Mapped Bump Mapping alkalmazásokat, támogatja a teljes képernyős Anti-aliasing és szövegtömörítő alkalmazásokat és két olyan játéktesztet, ami az Ipion valós idejű fizikáját használja.   A magasabb 3DMArk eredmények jobb teljesítményt jeleznek.

Kicsit csalódott voltam, hogy az eredmények nagyon közel vannak egymáshoz. Mégis az eredményeket megvizsgálva jobb helyzetbe lehet kerülni azzal, ha a memória egy kicsit lassabban van futtatva, azonban így az időzítéseket szűkebben lehet futtatni.

Az AquaMark3 egy hathatós, megbízható információkat nyújtó eszköz a számítógépes rendszer játékteljesítményének a meghatározásához.  A benchmark alaposan kiaknázza a DirectX9, DirectX8 és a DirectX7 funkcióit, képviseli a 2003 és 2004 –es évek tipikus játékalkalmazásainak az igényeit.

Megközelítőleg minden konfiguráció ugyanúgy teljesít, habár a 400 MHz-en futó agresszív memóriaidőzítéssel ellátott memória egy kicsit kiemelkedőbben teljesít.

A Quake III. Aréna egy olyan „FPS” – belső nézetű lövöldözős játék, ami ahogy mondani szokták, forradalmasította a játékvilágot. Összetett fényforrásokat és grafikai szövegeket használva képes a videokártyák kapacitásait kiaknázni, még 3 évvel a megjelenése után is, képes a legjobb rendszereket is megrogyasztani.

Ismét az összes rendszer nagyon közel teljesít egymáshoz, azonban itt is az 5:4 –es memória beállítással futó rendszer és az agresszív időbeállításnak van a legmagasabb keret sebessége.

Az Unreal Tournament 2003 lett a következő 1999 –es év többjátékosra kihegyezett „Év játéka” cím győztese. A legfrissebb Unreal Engine technológiát használja, ahol a grafika, zene és játék teljesen a csúcsra lett hegyezve. Az Unreal Tournament 2003 egyszerre használja a Vertex azonkívül, a Pixel Shaders technológiákat, illetve ajánlatos egy DirectX8 szintű videokártya alkalmazása annak érdekében, hogy a játékból a legjobbat lehessen kihozni.

Itt az UT2003-ban teljesen ugyanazokat az eredményeket lehet látni, mint amit a másik benchmark mutatott. Ha valaki szeret játszani, akkor jobban jár azzal, hogy a memóriát egy kicsit lassabban futtatja, ha azzal gyorsabb időzítést tud elérni.

Mi van az AMD Athlon 64 processzorokkal?

Számos Pentium 4C rendszerre tervezett DDR DIMM-el történő játszadozás után mindkét 754-es és 939-es Athlon64 platform foglalatunk esetében azt gondolom biztonságosan állítható, hogy nagyon hasonlóan működnek, mint az AthlonXP rendszerek. A legtöbb Athlon64 rendszer nem könnyen tudja elérni ugyanazt az alaplap sebességet, mint az Intel alakmásuk, ami azt jelenti, hogy a memória nem kárpótol a magas latenciával járó tiszta memória adatátviteli sebességért.

Valójában, úgy tűnik, hogy a legtöbb nagysebességű DIMM nem fut túl jól az Athlon 64 rendszereken. Gyakran, a RAM képtelen elérni a reklámozott sebességet, mégha az alaplap tesztje jobbra is sikerült a szükségesnél.

Amint a fenti táblázatos eredményekből is látható, a (lassú sebességű) alacsony memória latencia valójában magasabb átfogó sebességet tud elérni, miközben szűkebb időzítéseket tart. Az összes nagysebességű Hynix memórián alapuló DIMM memória rosszul teljesít, ami a 217 MHz-es nem túl impozáns eredményben csúcsosodik ki. Hacsak az Athlon64 architektúra nem változik meg drasztikusan, akkor a következő időszakban biztosabbnak tűnik az alacsony latenciájú (2-2-2-5) memória vásárlása az Athlon 64 rendszerekhez, mint például az AthlonXP rendszer esetében!

Következtetés:

Míg az átviteli sebesség még mindig nagyon fontos az Intel Pentium 4 processzor esetében, nem annyira fontos, mint amennyire az volt az i845PE típus, és az egycsatornás memóriavezérlők idején. Az i865PE/i875P kétcsatornás duál memóriavezérlőknek köszönhetően a dolgok sokkal világosabbak. Átlagban a 400 MHz-es memóriával futó rendszer (5.4 memóriaosztó engedélyezve) agresszív memóriaidőzítéssel 2-3%-al gyorsabban teljesített, mint a nagysebességű memóriát és laza időzítést használó rendszer.

Amíg mindez a legtöbb ember számára talán nem sokat jelent, óriási különbséget jelenthet egy olyan rajongó számára, főként, ha rekordot szeretne dönteni egy többjátékos belső nézetű lövöldözős játékban, ahol minden FPS számít.

Úgy tűnik, mintha minden nagy memória gyártó/kereskedő presztízsveszteségtől tartana, ha nem pumpálna nagysebességű memória modulokat laza memóriaidőzítéssel a piacra, csak azért, hogy fel tudják mutatni a termékpalettájukon. Sok rajongót ismerek, akik hajlamosak lassabb memóriát favorizálni, melynek segítségével agresszív időzítést futtathatnak.

Egyesek azt mondhatják, hogy az általunk bemutatott benchmark-ok a konzervatív időzítéseket használó memóriák sikertelensége felé hajlik, de ha valaki egy kicsit belegondol, akkor rájön, hogy a játékok és az egyszerű 2D alkalmazású programok esetében, amelyeket a legtöbb felhasználó futtat, a gyors teljesítmény valóban nagyon fontos. Ezért futtattuk le a benchmark-okat, az irodai környezet a szervereivel vagy PC munkaállomásokkal, sokkal inkább a stabilitás szempontjából érdekelt, míg a túlhúzásnak mind hardver és szoftver oldalról kockázata van.

Túlhúzás esetén a memória átviteli sebességnek és az időzítésnek a vonatkozásában az Athlon 64 alapú rendszerek sokkal inkább a 800 MHz-es FSB Pentium 4 –es processzorra hasonlítanak…azonban semmi esetre sem felcserélhetők egymással.  A fent bemutatott frissített eredményekből kitűnik, hogy az AMD K8 processzorok sokkal érzékenyebbek az alacsony latenciájú DDR RAM-ra, és igazoltan jobban is szeretik azt. Nagyon hasonlóan az őket megelőző AMD K7-es processzorokhoz, az Athlon64 processzorok hozták a legjobb eredményeket, amikor túlhúzták őket alacsonyabb latenciájú DDR memóriával.

Ha valaki éppen az Intel Pentium 4-es rendszeréhez keres új memóriát a piacon, és leginkább a játékteljesítmény érdekli, akkor legjobban teszi, ha agresszív időzítéssel futó DDR-t szerez be magának. Például Mushkin PC3500 II-es szintet, ami 2-2-2-5-ös beállítású 217 MHz-es FSB-nél, vagy a Corair Twinx-3200LL-t, ami 2-2-2-5-ös beállítású 200 MHz-nél.

Ha valaki még újonc vagy kezdő a túlhúzáshoz, és jobban szeretne kevesebb munkával járó dolgot vásárolni, miközben a Pentium 4-es rendszerének a teljesítménye még mindig jó, akkor feltétlenül szerezzen be egy a piacon kapható nagysebességű DIMM-et. Nem egészen lesznek annyira gyorsak, mint az alacsony latenciájú modulok, melyek fent bemutatásra kerültek, de sokkal könnyebb a telepítésük. Az AMD rendszerek esetében, mivel az AthlonXP általában sosem olyan gyors, mint a Pentium 4, a legjobb eredmények érdekében mindig jobb összepárosítani egy szép alacsony latenciájú memóriával rendelkező AMD processzort (AthlonXP vagy Athlon64)

Share on Facebook